A Gyökérkezelés a Gondolatkertészet bemondásvizsgálója. Szlogenek, refrének és bekiabálások a józan ész mérlegén.
A megnyert Bajnokok Ligája döntővel és az Európa-bajnokságban való válogatottsággal visszavonul az aktív sportolói pályafutástól a világ egyik legjobb középpályás labdarúgója, Toni Kroos. Ő megmondta előre, évekkel ezelőtt, hogy akkor lép majd le: amikor úgy érzi, még ereje teljében van, hogy így emlékezzenek rá. Nem megy el karriert levezetni a nagy pénzes amerikai vagy szaúdi bajnokságba, mint Messi vagy Ronaldo, ugye, hanem a világ egyik legjobb klubbjában, a Real Madridban fejezi be, amelynek 10 éve ő az óraműrugófelpattanója. Szóval irdatlan nagy játékos.
Ma már látunk arra példákat, hogy egy magára ügyelő klasszis 40 éves koráig is elfocizgat az élvonalban. Kroos 34 évesen teljesen visszavonul. Na, ezt kommentálta a szakmai sajtó úgy, hogy
a csúcson kell abbahagyni.
Vagyis: mielőtt megindul a hanyatlás. Legalább egy lépéssel előtte. Rendben. De vajon honnan tudjuk, hol van a csúcs? És biztos, hogy ami utána jön, az nem a legjobbunk lesz? Mert ilyen alapon a most 98 éves Sir David Attenborough nem készítette volna el 94 éves korában elemi erejű üzenetét a bolygó állapotáról és megmentéséről Egy élet a Földön címmel (fent van a Netflixen). Vagy Clint Eastwood nem készít 70 és 80 éves kora között konkrétan 4 remekművet, 80. és 90. éve között nem forgat további 6 filmet, amelyek közül több szintén remek mű. 90 felett egyébként most forgatja a harmadik moziját, ki tudja, mi lesz belőle. Vagy Szinetár Miklós 90 körül nem jelentet meg 3 könyvet, tele bölcsességgel az életről és a szakmáról. Vagy Vásáry Tamás nem koncertezik nagyjából ugyanebben a magasságban. Egyre kevésbé extrém példájukban mikor volt az ő csúcsuk és tényleg ne lenne arra szükségünk, ami utána született – hála Istennek?
Vagy vegyük példának a hegymászást: ha megvolt az Everest, a hegy csak úgy elereszt?
Valamint ismerjük a visszavonulások utáni visszatérés és szenzációs szereplés forgatókönyvét is.
Tévedés lenne ez a mondás?
A gondolat egyik angol megfelelője így szól: Quit while you are ahead. Ami magyar ferdítésben kb. azt jelenti, hogy addig szállj ki, amíg nyerésben vagy. Ha pedig innen nézzük, tényleg „csak” azon múlik, mint tekintünk nyereségnek.
A csúcson kell abbahagyni talán inkább arról szól, hogyan tudunk méltósággal tovább lépni egy olyan úton, amelyről úgy véljük, számunkra már csak lejtene.
Hogyan lehet leszállni abból a magasságból, ahová felnéztek ránk, elismertek, csodáltak, hatalmunk volt? A megoldás egyszerű, csak nehéz: ha fent a magasban nem istenesedünk meg, akkor emberként léphetünk vissza vagy tovább; az őszinte alázat őrzi a méltóságot. De hajlamosak vagyunk csúcsra jutva fürdeni az elismerésben és hatalomban, szóval könnyen megistenesedünk. Nagy arcból visszamenni képmásnak pedig tényleg nehéz. Épp ezért lehet jó megoldás, ha fent is, lent is, megőrizzük az emberi arcunkat. Akkor is, ha saját pályán olyan spillerek vagyunk, mint Toni Kroos.
(Elhangzott a Klasszik rádió 92.1 Gondolatkertészet című műsorában 2024. június 5-én. Zene: Arthur Foote: Air and Gavotte, ea.: Budapest Vonósok)