Mindannyian érzékeljük, mégis nyugtalanító, amikor Byung-Chul Han filozófus megfogalmazza A Rítus eltűnése című esszéjében:
„A csöndnek és a hallgatásnak nincs helye a sekélyes figyelemkultúrával rendelkező digitális hálózatban. Azok függőleges rendet feltételeznek. A digitális kommunikáció vízszintes. Ott nem emelkedik ki semmi. Semmi sem mélyül el.”
A gondolatok elvetéséhez, meghallásához, meggyökerezéséhez és szárba szökkenéséhez két dolog biztosan kell: csend és idő.
A nyugalom ideje.
Eszméltető azzal a megfogalmazással szembesülni, hogy a digitális kommunikáció pont ezekben nem jeleskedik. A Gondolatkertészetet mégis azért indítottam el, hogy a digitális felszín megsegítse a lelki-szellemi mélyt. Az újragondoláshoz ugyanaz kell, csend és idő. Azt remélem ugyanakkor, hogy a hírlevél és a podcast műfaja lehetővé tesz olyan virtuális kertet, amiben mégis van módunk elidőzni.
Az időzés legnagyobb ellenfele a rohanásunk.
„Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak, és a csillagos ég alatt alszanak?”
-teszi fel a kérdést Milan Kundera a Lassúság című regényében. A Párizsba emigrált cseh író már negyedszázaddal korábban rákérdez ugyanarra, amit a dél-koreai születésű svájci filozófus néhány éve vizsgálata tárgyául választott:
„Az eksztázisnak ezzel a formájával, a sebességgel a technikai forradalom ajándékozta meg az embert”
– írja Kundera a digitális technikai forradalom korszakának hajnalán, aminek fejlődése maga is úgy felgyorsult és maga körül is úgy felgyorsított mindent, hogy tökéletesen áll, amit Han írt a digitális kommunikáció vízszintes voltáról.
Amihez társul még egy észrevétel: „…a lassúság foka egyenesen arányos az emlékezés intenzitásával; a gyorsaság foka egyenesen arányos a felejtés intenzitásával.” – állapította meg nem Han, hanem Kundera, 1995-ben.
Vagyis minél gyorsabban élünk, annál gyorsabban felejtünk.
Nehéz mondat, le kell hozzá lassítani…
Az exponenciális mértékben felgyorsuló világ az ember számára azonban elsősorban gyakorlati kihívás. Olyan új, életvitelszerűen hasznosítható megoldásokra van szükségünk, amelyek valóban segítenek kiszállni az egyre szédítőbben pörgő mókuskerékből.
Ilyen lehetséges segítség John Mark Comer: Könyörtelen leszámolás a rohanással című bestsellere.
Első hallásra talán váratlan, de az elolvasása után nem lesz meglepő, sőt inkább megerősíti Comer háttere. A jelenleg negyvenes éveiben járó szerző ugyanis eredetileg egy portlandi „megachurch” vezető lelkésze volt, majd a személyes kiégése után több kisebb gyülekezetre oszlottak fel, abból az egyiket vitte tovább, majd vált részben motivációs trénerré.
Amikor pontosan két évvel ezelőtt az épp induló Gondolatkertészet és a Különvélemény podcastok közös, adventre időzített sorozatát Somody Imrével létrehoztuk, azért választottuk a „Rohanás” mellé a vele „leszámoló” Comer-könyvet, mert könnyen megragadható perspektívát kínál, egyszerű és a hétköznapokba jól átvezethető ötleteket ajánl.
Ő valóban újragondolta az életvezetését és újra is szervezte vele az életét.
A beszélgetés 2023. kora telén készült, most pedig azt csiripelik a madarak, hogy a folytatása is hamarosan megjelenik magyarul. Izgatottan várjuk. Ám addig is mindenkinek szeretettel ajánljuk a könyvet és ezt a beszélgetést, hátha sikerül levenni a lábunkat a gázpedálról…
