MI A FELADAT?
A személyes szuverenitás megvédése az új világrendben
Mielőtt tovább olvasol, egy pillanatra kérlek engedd el pro és kontra pártszimpátiádat. Képzeletben lépj egyet hátra és fújj egy nagyot.
Amiről szólni szeretnék a politikából következik, de nem pártkoordináták mentén fontos. Személyesen sajog ugyan, amit látok, de a Gondolatkertészetet napi politikával nem mérgezem.
Ám itt a Kertben nem adhatunk mást, csak mi lényegünk: az újragondolást. Mert amiről szó van, mindannyiunkat erősen érint:
A mentális önvédelem érdekében felszólítalak a lázadásra!
A GONDOLATKERTÉSZET pop, kultúra, újragondolás. Havonta minimum nyolc podcast vagy írás születik a kultúránkba való felfedező visszatanulás céljából. Ha először jársz a Kertben, a hírLevélre való feliratkozással mindent megkapsz. Ha rendszeresen hallgatsz vagy olvasol, kérlek gondolkodj el az előfizetésen. Köszönöm:
WHT TH FCK? Megértési kísérlet.
A demokratikus világ legerősebb államának elnöke diktátornak nevezi egy fegyveresen megtámadott európai ország demokratikusan megválasztott elnökét és védelmi segítségéért nyílt zsarolással egyenértékű üzleti ajánlatot tesz. Az üzleti ajánlatot az agresszor nyelvén teszi meg. Következő lépésében az Európai Unió importjára 25%-os vámot jelent be és az Uniót már fogantatásában ellenfélnek minősíti.
Mindeközben mi, békét hirdető keresztény magyarok vállvetve támogatjuk és Brüsszel, az európai együttműködés szimbolikus fellegvára felé nyilazunk.
Mi történik? Mezei állampolgárként úgy tűnik, a nyilatkozatok kereszttüzében valahol utat és értékrendet vesztettünk. Talán közelebb jutunk a történések átlátásához, ha az értelmezési tartományt nem az értékrend, hanem a hatalomtechnika felől jelöljük ki. Ebben az esetben viszont a „helyzet fokozódik” és bizony „résen kell lennünk”.
Vajon nem úgy áll a dolog, hogy az oroszokról történelmi tapasztalatunk van, az Európai Unióban pedig történelmi reményünk? Vagy ha Európa már nem álom, akkor is: a reális adottság? Netán átkértük magunkat a nyugati-keleti oldal választóvízén? Valamit átléptünk, az biztos. De mit? Bűvös kirakós, vagy sikerül, vagy nem: Rubik ON.
Jó reggelt kívánok, ez itt az ébredés.
Megérkezett a New Deal: érdek- és értékszövetség helyett a politika immáron leplezetlenül megatétekben játszó üzletemberek biznisze. Határok nélkül.
Jelen pillanatban a szövetség aprópénzre váltása zajlik. Ami azért képzavar, mert a szövetség pénzben ki nem fejezhető értékkel bír ott, ahol a közös érdek fölött a közös értékek is összekötnek. Érdekes, hogy a szövetség biblikus eredetű tartalmát épp kereszténységet hirdető vezetők rúgják fel.
Készülj fel: mostantól semmi nem lesz olyan a világban, mint amilyennek megszoktuk, vagy amihez reflexszerűen szeretnénk visszatéríteni. Minden más lesz, és ami lesz, már itt van. Arra kell felkészülnünk, ami most következik. Ehhez előbb észhez kell térnünk.
Meg kell értenünk, miben élünk, mi következik és azt is, hogy bármilyen zordan is néz ki ez a jövőkép, személyes döntéseink jelentős formáló erővel hatnak.
Ideje, hogy ne vegyünk be több altatót.
Az a pillanat, amikor a szabad világ éthoszát ha álságosságában is, de mégiscsak képviselő nagyhatalom vezetője egyetlen hasítással pólusváltást indukál közös morális értékrendünkben, fordulópont.
Új korszak indult az emberiség történetében.
A GLOBÁLIS MEGTÉVESZTÉS KORSZAKA.
Erős évtizede újra látható menetrend: karizmatikus vezető köré épülő álvalóságshow, amelynek segítségével offenzív birodalmi identitás lép életbe. Nem a méret a lényeg, hanem a szellemi attitűd. A jelenséget jól ismerjük a huszadik századból, még élnek köztünk olyanok, akiknek vannak eleven személyes emlékeik valamelyik változatáról. Az ismerős jelenségben egy komponens mégis ismeretlen, és ismeretlenségében is fenyegető: a rendelkezésre álló technológia.
Az elmúlt évtized alatt a digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődésével lényegében kiépült az egyén feletti totális technológiai kontroll eszköztára és már győzelemre áll a kommunikáció paradigmaváltását jelentő szintetikus média is.
A szintetikus média a mesterséges intelligencia által előállított digitális tartalom, amely hamarosan egy az egyben képes leváltatni a jelenlegi médiatartalmakat. Nem kell például fotóriporter, mert szöveges paranccsal a gép létrehozza azt a dokumentarista stílben készült harctéri képet, amit illusztrációként szeretnénk betenni egy véres összecsapásról. Interjúkat láthatunk valóságosnak tűnő, de valójában nemlétező személyekkel és fordítva; valós személyek mondhatnak saját hangjukon olyat, amit valójában még csak nem is gondoltak. Valóságfogalmunk változik meg: a valóság, amiben fizikálisan létezünk, a virtuális valóság, amikor átköltözünk a virtualitás kínálta univerzumba valamilyen képernyőn keresztül, és az alá-valóság, amely a valóság és a virtualitás közös hatása szellemi-lelki létünkre. Rejtett erőtér és ellenünk hat.
A szintetikus média a kreativitás új dimenziójával dolgozik, miközben elmossa a valóság és a virtuális valóság közötti határt. Szöveges paranccsal működik, vagyis haptákba áll az utasító emberi szóra. Lám, működése rímel az egyre militarizálódó politikai hatalomgyakorlatra (hacsak a gép nem lopja ki magát az ember irányítása alól).
A mesterséges intelligencia hatékonyságfasizmusának, valamint tökéletes kép-, hang- és gondolathamisító képességének következtében nyíltan a hazugság lesz a közös nyilvánosság általános közege. Nem a hazugság térnyerése és totalitása új, hanem a látszat uralásának sosem látott technológiai lehetősége, amellyel a hatalom – legyen bármilyen földi – természete szerint visszaél. A szintetikus média tiszta mű-anyag. Nem rejthető, de már nem is rejtendő el a belőle áradó sötétség.
A szintetikus média lényege szerint gonosz, mert a képmás ellen támad annak tökéletes lemásolásával, meghamisításával és leváltásával.
Hatása és következménye a szabadság-elvű társadalmakat is rabságba ejti és a szabadság fogalmát, mint a lázadás ideológiai kulcsszavát a saját nevében eliminálja. A narratívák világháborúja az egyén permanensen manipulált szintetikus buborékjában zajlik annak valós fizikai hollététől függetlenül. E buborék még nem hermetikus, de elszívja az életerőt. A közösségi média is egyre szintetikusabb. Már nem a világot észleljük, hanem látszatokat. A lassan teljesen égmentesen magunkra záruló látszatvilágokból kimoderálódik a kritika.
Így, ha valaki a hatalom algoritmusára bólogat, a folyamat végén törvényszerűen elveszíti szellemi szuverenitását, mentális épségét.
Az algoritmus szünetmentes kampány-üzemmódban szedi áldozatait.
A Globális Megtévesztés Korszakában a hazugság a hatalom megszerzésének és megtartásának de facto legitim eszköze.
A hatalom birtoklása önmagában erkölcsi teljesítményként legitimálja azt, aki ezzel él. Legalábbis azok körében, akik a hatalmaskodás üzletágban utaznak. A hatalom megszerzése és megtartása ugyanis erkölcsileg sosem makulátlan. Ahogy az elsőgenerációs új arisztokrácia sem tud tiszta szívvel csak a teljesítményére hivatkozni az elsődleges családi vagyonfelhalmozás okainak megnevezésénél.
A harc, mint az események értelmezésének fogalmi kerete szintén az erkölcsi számonkérhetőség felszámolására tett kísérlet: a háború mindig rendkívüli jogrend bevezetését igényli. A jó ügyért való küzdelem is háború, amelyben az erkölcsi működés felfüggeszthető.
A hatalomvágy előbb a mások feletti uralom megszerzésére, majd megtartására hajt: ez a legelső, legfőbb sőt egyetlen célja. Az általa hirdetett erkölcs csak eszköz e hatalom megtartása érdekében. Világosan felismerhető a hatalom erkölcstelen működése ott, ahol a cél szentesíti az eszközt.
Az erkölcsi hivatkozás tehát eszköz, amelyhez a hatalom ridegen a praktikum felől közelít. Aki a hatalom megragadásának vagy megtartásának útján akár csak egyetlen pillanatra is egyetemes erkölcsi szempontokat vesz figyelembe, elbukik. Elbukik, mert az erkölcsös működés a hatalmi logika gyenge és megvetett pontja. Ezért tehát azok, akik a hatalom megszerzésének vagy gyakorlatának során figyelembe veszik az emberi létezés törékenységét és sebezhetőségét, akik akárcsak egyetlen őszinte gesztussal odahajolnak embertársukhoz a megértés és támogatás céljával, a hatalom evolúciós harcában alulmaradnak azokkal szemben, akik nem mutatnak hajlandóságot az együttérzésre. A Politika élmezőnyében ezért látunk ennyi pszicho- és szociopataként viselkedő aktort.
A hatalom működése csak a hatalom logikája felől érthető meg. A hatalom logikája nem ismer más legitimizációs tényt, csak a hatalom birtoklását.
A hatalmi működés természete az idők során változatlan.
Mégis, a hatalom megszerzése és gyakorlása mindig magán hordozza a hatalomban lévők személyiségjegyeit. A vezető személyisége formálja a politikai berendezkedést. Demokráciákban is. Ezért szempont, hogy a vezető milyen személyiség. A hatalom logikája és működése ugyan az idők során változatlan, de békés legitimitása csak ott tartós, ahol a vallott és hirdetett politikai értékek a hatalomgyakorlattal összhangban vannak.
Amennyiben a politikai gyakorlat vállalt eredeti értékeivel tartósan szembe megy, ott a politikai hatalom legitimizációs válságot él át.
Ugyanakkor a legitimizációs válság kezelése is a hatalmi logika szabályai szerint történik, ezért a válságban lévő politikai hatalom reflexe nem a hatalomgyakorlat saját eredeti értékeihez igazítása, hanem a látszat fokozott erővel történő fenntartása. Ám a látszat csal. Csal, mert hamis. Hamissága a látszaton is megérződik, ezért fenntartása további komoly erőforrásokat igényel.
És a szintetikus média e költségeket most nagyságrendekkel csökkentheti. Többet kapunk, megosztóbbat, még közelebbről.
Ha eddig mentálisan tehernek éreztük, hogy a politika folyamatosan harcba szólítja társadalmi békét kívánó állampolgárait, most fel kell készülnünk arra, hogyan maradunk épek és önálló döntéshozatalra képesek akkor, amikor úgy érezzük, hogy a front már a nappalinkban húzódik.
Mindaz, amit elközelíteni látunk vészterhes, dermesztő és kilátástalannak tűnő.
Hogyan ismerjük fel a veszélyt, hogyan védekezzünk ellene és mi az értelmességiek feladata ebben a helyzetben?
A BÉKÉS LÁZADÁS ELVE. Válaszadási kísérlet.
A személyes szuverenitás a személyes identitás nemkívánt befolyásolását kivédő képesség.
A Globális Megtévesztés Korszakában feladatunk személyes szellemi szuverenitásunk és mentális egészségünk megőrzése. Ennek eszköze a békés lázadás. Békés, tehát erőszakmentes.
A békés lázadás a saját lét megőrzésére fókuszál: önnön identitását őrzi. Nem adja fel és nem adja meg magát a világból érkező, saját szellemi felszámolását célzó hatásoknak, ezáltal hat környezetére is: lázba hoz.
Szellemi szuverenitásunk és lelki egészségünk akkor van veszélyben, ha elhalványodik bennünk a személyes életünk kilátásairól szóló remény.
Fontos, hogy mi magunk rajzoljuk fel a jövőnk horizontját és tartsuk azt képletesen (de akár szó szerint is) szem előtt. Hangsúlyos, hogy a személyes jövőképünkre ne üljön rá ország-világ-intézmény vélt jövőjének kilátása, mert az nem múlik rajtunk. A saját életünkért viszont tehetünk.
A hazánkért akkor tesszük a legtöbbet, ha a saját mentális egészségünket a Politika személyes szuverenitás-ellenes törekvéseitől megőrizzük és a saját helyünkön építjük, ami ránk van bízva.
Nem a politikai részvételről kívánlak lebeszélni, hanem arra irányítanám a figyelmet, ami valójában számít: a közösségi érdeket kereső politikai részvétel feltételeként is elsődleges személyes tisztánlátás fontosságára. Nem a véleményed mibenlétéről beszélek, hanem arról, hogy az valóban a tied legyen és téged fejezzen ki.
A Politika kommunikációja a jövőben még erőteljesebbnek látszik, vagyis nyomasztóan felerősödik. Fel kell készülni arra, hogy láz adókká váljunk. A láz-adás akkor lesz sikeres, ha olyat teszünk, ami nem függ mástól: felkészítjük önmagunkat az ellenállásra.
Motivációként hozzon tűzbe az a gondolat, hogy “rabok tovább nem leszünk”. Ha megvan a belső tűz, a szív már lázban ég.
Azzal lázadunk, hogy tudatosan a normalitásban maradunk és ragaszkodunk azokhoz az értékekhez, amelyek az életünk minőségét legmélyebben befolyásolják.
Négy szempontot szeretnék javaslatként megfogalmazni a gyakorlati, életvitelszerű megvalósításhoz. Mind a négy alapegysége mi vagyunk, az egyes ember, illetve a körülöttünk szerveződő közösség, elsőként a család. Megvalósításuk tehát nem függ mástól, csak önmagunktól.
1. A mentális rendszerváltás szükségessége. Annak felismerése, hogy magához a politikához való viszonyt meg kell vizsgálnunk magunkban. A kérdés így szól: hogyan ne határozza meg a mindennapjaimat a Politika, mégis hogyan legyek rá hatással? A Politikának kitett lélek folyamatosan az elsötétüléssel és a reménytelenséggel küzd, örvényként húzza le a politika bántalmazó kommunikációja és szüksége van arra, hogy szilárd talajt érezzen a lába alatt. Hullámverésről hullámverésre csak a túlélésre lehet játszani, de annál többet kell célozzunk: a személyes életminőség javítását. Jó hír: viharok közben is van rá lehetőségünk! A mentális rendszerváltás ezt célozza. Felismerjük, hogy bármilyen irányba is megy, miközben hatással van ránk, mégsem a Politika határozza meg életünk legfontosabb, éltető értékeit. Döntést hozunk arról, hogy ezután elsősorban az éltető értékekre figyelünk.
2. A polgári ellenállás lehetősége. A polgári itt az eszmény értelmében áll, vagyis azoknak a civilizációs vívmányoknak és gyakorlatoknak a megőrzését jelenti, amelyek védelme tudatos erőfeszítést és értékvállalást igényel. A szintetikus média az embert még inkább újbarbár hordákba szervezi és egymás ellen hangolja. A virtualitás lelki és szellemi közveszélyességet jelent, kivált, ha az ember értékek mentén szólal meg. A Politika már átvette és tudatosan használja a virtualitás mentális roncsderbijeinek nyelvi és gondolati minőségét. A polgári ellenállás első körben a közösségi értékomlás nyomásának személyes és kisközösségi ellentámasztására vonatkozik. Már ez is nagy erőt igényel. Nem mondunk le a rítusokról. Ilyen például a vasárnapi családi ebéd, az ünnepi alkalmi viselet, vagy az udvariassághoz való ragaszkodás.
3. Értelmességi szerepvállalás. Az értelmességi szerepbe nem beleszületünk, hanem tudatos önnevelődéssel felvesszük feladatát és felelősségét. Elsőként megértjük, hogy az információ még nem ismeret. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia teljesen átalakítja az egyéni és közösségi tudás szerkezetét, amelyben az ember egyre inkább a Géptől kölcsönzi vissza tudását. A műveltség a valóság átlátását és helyes értelmezését szolgálja, míg az informáltság csak felhasználja, de mélységében nem érti az információt. Az értelmességi feladata, hogy a valóságban maradjon és őrizze az ember eredeti mentális és megismérési struktúráit. A műveltséggel van tehát dolgunk. Eszközként rendelkezésünkre áll a tudatos visszatanulás a kultúránkba. Közös kultúrának a görög-zsidó-keresztény kultúrát és annak kimagasló teljesítményeit nevezem. Hasonló okból indult itt a Gondolatkertészetben a Hegyibeszédes podcast-sorozat, amelyben Jézus Hegyi beszédnek nevezett Élettanítását vesszük át gondolatról gondolatra, hiszen a Hegyi beszéd az európai kultúra elmúlt kétezer évének csúcspontja, etikai és erkölcsi fundamentuma és inspirációja. A műveltség újragondolása, a Gép nélküli saját, személyes tudás megerősítése értelmességi feladat, ahol az önművelés a közjót is szolgálja. Az értelmességi személyes példamutatással politizál. A politikát eredeti értelmében a közösség-építés feladataként értjük és e szempont mentén értékeljük teljesítményét, mint ahogy azt is tudjuk, hogy a politikusi döntéshozatal szempontrendszere összetett. Az értelmességi tehát átgondoltan nyilvánít véleményt a közös terekben, s e véleménytől párbeszédet, továbbgondolást és javuló gyakorlatot remél.
4. A Szeretet kultúráját építsük. Nem akarjuk megváltani a világot, mert az – nem csak a látottak ellenére, hanem épp azok miatt – már megtörtént. Jövőt szeretnénk, ember-társainkkal közösen. Az értelmességi önérdekét a közösségért való tevőleges szolgálatban látja. A másikért, akit idegenként is felebarátnak nevez. Ezért tudatosan a szeretet kultúráját építjük. Eközben felismerjük, hogy a szeretet gyakorlata a fokozódó, személyesen megélt igazságtalanságok kockázatával jár. Nemesek vagyunk: lemondunk a sérelmi politikáról. Nem kérünk kárpótlást a múltra vonatkozóan, mert megbocsájtottunk mindenkinek: ezen az alapon munkálkodunk a jövőn. A Politika hatalmi logikájára a Szeretet törvénye a válaszunk. A Szeretet törvénye:
„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!”
Ezt a gondolatot egy életen át tanuljuk és próbáljuk a gyakorlatban megvalósítani.
Szereteten – leegyszerűsítve – a másik iránti együttérző jóakarattal levést értjük. Emlékeztetjük magunkat arra, hogy a szeretet – többek között – nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra. Nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak. Mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Aki szeret, szenved és örül.
E négy szempontból is kitűnik, hogy a békés lázadás az új értelmességi életforma.
Tudatosítanunk kell, hogy nem ez a természetes emberi beállítódásunk és talán sosem fogjuk tökéletesen művelni, de ha visszafordulunk és a jó irányba állunk, akkor a bukásaink is a javunkra válnak.
Érdemes elindulnunk, mert a Politika ritkán jó út, sosem a teljes igazság, és kivált nem maradandó Élet.
Épp ezért fontos, hogy imádkozzunk a Politikát művelők lelki békességéért is. Ha ezt tesszük, a változás elkezdődött…
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM:
A Politika nem érti, pedig könnyen ez lehet a veszte:
Zseniális! Köszönöm szépen! Épp ma gondolkodtam el az erkölcs bizony hirtelen megváltozott szerepén. Azt gondolom, jó úton tettem ezt.