MIT MŰVELSZ?!
Halk kiáltvány
Képzeld el, hogy magvetünk egyetlen gondolatot.
Csírázik, sarjad, virágzik és terem.
Ez a mag a GONDOLATKERTÉSZET gondolata.
Régóta szorongatom és ünnepélyes keretek között most elültetem.
Azt remélem, benned, kedves olvasó, jó földbe esik.
De művelni kell, mert a műveletlen talaj tápja a gaznak, és a gazságért hamar jön a kaszás.
Néhány szempontra azonban különösképpen ügyelnünk kell.
Ha a kultúrával dolgozol; művelsz, művelődsz vagy kultiválsz: bajban vagy.
Világok háborúját nyitotta meg alattad az évezred.
Hirtelen a fronton találtad magad és időbe telt amíg felismerted és kimondtad, hogy a nép művelése egyúttal hadművelet. Így már értelmezni is tudod. Nincs ebben semmi új. Csak épp legnagyobb háborús élményed az augusztus 20-i tűzijáték, ezért elhitted a békét. Így váratlanul ért, hogy katona lettél, besoroltak, besoroztak. Döntést kell hoznod egy olyan helyzetben, amely lövészárokba kényszerít: jó katona vagy, zsoldos, vagy áruló?
Ha a kultúrával dolgozol, bajban vagy.
Az is behúz a világok háborújába. Ha nem hiszed, írd ki a Facebookra, melyik istenben hiszel. És hogy maradj békében, ha tényleg nem mindegy?
Ha a kultúrával dolgozol, bajban vagy.
A Természetes Intelligenciát ostromolja a Mesterséges, és amíg látványosságként kezeled, felnő hozzád és megvált szerepedből. Átveszi a gondolataidat és a munkád. Részben vagy egészen.
Ha a kultúrával dolgozol, eladásból élsz. Nem előadásból.
El kell adnod, ahelyett, hogy segítenél megérteni és átadni. Átfordítani a legfontosabbra: hogyan segít élni?! A „hogyan élj” már üzleti és hatalmi kérdés. Utóbbi politikai és metafizikai értelemben egyaránt. A hatalom alapja a megtévesztés, mely szerint másra vágysz, mint amire valójában szükséged van.
Ha a kultúrával dolgozol, fel kell ismerned és le kell választanod a megtévesztést, az üzletet és a hatalmat mindattól, ami valóban tartós és amire valóban szükséged van: neked személyesen, és a közösségnek, amelyben élsz, élünk. Ám ez nehéz, mert a kultúra is a megtévesztésre épül. Tele van figyelem- és fegyelemeltereléssel. Ha felnézünk a csillagos égre, már nem tudjuk, hogy a fényév távolság segít a tájékozódásban, vagy egy műhold. Ugyanígy vagyunk a Földön való tájékozódással is: túl sok a flitter, kell egy olyan iránytű, ami nem húz félre.
A cancel culture kortárs jelensége radikális, de nem új. Ez a világ nem a lehetséges világok legjobbika, ezért a történelmi időnk folyamán bőven és állandóan van min változatani. A kultúra értékrendi átkódolása ugyanakkor mindig hatalmi kérdés is. A tartós, átalakító személyes életfordulatot hozó változás azonban a hitben és a kultúrában is szabad, tapasztalaton és önkéntes belátáson alapul, többnyire jelentős érlelődési, útkeresési folyamat eredményeként. Ez az emberi szív evilági ténfergése. Hosszabb-rövidebb ideig mindannyiunknál megvan, sőt, bizonyos értelemben élethosszig tart. A kultúra ezt segíti vagy akadályozza. A szabad, önkéntes belátás legnagyobb ellensége ugyanakkor mégsem a hamis fények villanása, hanem az emberi közösség eltérő személyes és közösségi tapasztalatának tagadása, e különböző tapasztalatok egymással való megosztásának ellehetetlenítése és a köztük való párbeszéd akadályozása. A hatalom - hajlama szerint - hitről és kultúráról is rendelkezni szeretne, mert az erőszak sosem elég az uralom teljes megvalósításához, miközben a fordítottja igaz: (fizikai) erőszak nélkül a hit és kultúra dominálásával önkéntes híveket nevelhet magának – ezért nagyúr a megtévesztés.
Ha változást akarsz, olyan megoldást kell keresned, amelyben a (bármilyen) politikai hatalom (bármilyen) érdekétől és befolyásától mentesen, az életünket a metafizikai valóság tükrében szemlélhetjük, hogy felfedhessük a megtévesztő ideákat és gyakorlatokat, és új irányt vehessen az életünk. Ez bizony erős belső küzdelem a minket érő hatásokkal, mégis, az ebbe való erőteljes, szeretetteli és józan lelkületű beleállás megtermi a maga élet- és szemléletformáló gyümölcsét.
Ebben hiszek, ezt a folyamatot tekintem igazságkeresésnek és ezt a feladatot nevezem az újragondolás kultúrájának.
Ha a világ rendje felborult, bajban vagy, de a kultúra dolgozik benned és megtart.
Ám ha a kultúra rendetlenkedik, az a te világod rendjére is kihat.
Szóval, ha a kultúrában dolgozol, az rendesen helyzetbe hoz.
Az elmúlt nyolc év alatt háromszor léptem bele hasonló folyókba. Amihez persze kell tehetség, de a nagy szakmai kihívásaim minden igyekezet ellenére ugyanúgy végződtek: rádióból dáridó, kereszt helyett manna, új kulturális nyilvánosság helyett újabb kulturális hiányosság – ezek mind olyan helyeken történtek, ahol – ha már – párbeszéd helyett pártbeszéd lett a kívánt végeredmény. Nem a színe fontos, hanem a visszája: az a jelenség, hogy a hatalmi struktúrák működésükben felélik és a gyakorlatban épp ellenkezőjükre fordítják az eredeti – sokszor kiváló – célokat.
Éppen ezért, a Gyakran Félretett Kérdések személyes megválaszolása után arra jutottam, hogy radikálisan más úton haladok tovább, és a kommunikáció és a kultúra eredeti értelméhez térek vissza. A kultúra ugyanis – mindezt majd megírom pontosabban is – egy nemzet és közösség nyitott igazságkeresése, aminek nyomai még a szórakoztatásra készült művekben is erősen jelen vannak. A kommunikáció pedig nem pusztán „valamilyen információcsere”, kivált nem önmagunk kikiáltása a nyilvános térbe vagy üzenetekkel való ipari méretű szőnyegbombázás. A kommunikáció legszabadabb értelmében önmagunk megosztása a másik felé. Az őszinteség, az önazonos közlés az igazi közösségi médium. Amikor önmagadból is olyat mutatsz, olyat adsz át, aminek van kockázata – épp azért, mert a legmélyebben igaz.
A fentiek szellemében indul útjára a Gondolatkertészet.
Vállaltan személyes kíváncsiság vezérelte kézműves tartalomgyártás világunk újrafelfedezéséért, értelmességi embereknek. Értelmességi az, aki keresi az igazságot és vállalja a folyamatos kérdéstevés és újragondolás kockázatát, miközben a már felismertek szerint alakítja életét.
A Gondolatkertészet szabad és védett nemzeti park.
Szabad a politikai narratíváknak, az uniformizált világképeknek és a hangosan kiabálóknak való megfelelés kényszerétől. Szabad a siker elérésben való méricskélésétől és a közösségi médiában való aktív jelenléttől. De szabad témafelvetéseiben, tartalmi és formai megközelítéseiben és megszólalóinak megválasztásában. Mindeközben védett, mert a területén szemétkedni tilos.
A Gondolatkertészet a Reformáció napján indul útjára. A reformáció -megértésem szerint- az igazsághoz való örök visszatérés indíttatása. Az igazság itt a világ eredeti rendjét és annak alkotóját jelenti. Ha van igazság, rend és annak teremtője, akkor a Gondolatkertészet -vívmányainak elismerése mellett-, nem lehet posztmodern. Nem lehet, mert visszatérés csak oda lehetséges, ahonnan elindultunk. Ami nem relatív, hanem örök. Bármikor térünk vissza, ott van.
Visszatalálás a gyümölcsöző élethez – ez az újragondolás kultúrája.
Ne feledjétek: Földművesek vagyunk mindannyian!
Horváth Gergely
KAPCSOLÓDÓ ANYAG:
Mit történik?! 10 pontban a Gondolatkertészetről