SZERETI-E JÉZUS KRÚBIT?

Jézus és a kultúrharc 2. rész

Azért klikkeltél erre az írásra, mert felháborít, hogy Jézus neve mellett egy ördögi arc vigyorog? Vagy azért, hogy a bornírt hívők végre megkapják a magukét? Talán akarsz egy istentelenül nagyot röhögni az olyan emberi butaságon, mint az Isten fia meg a Sátán? Akármelyik klikkhez tartozol, fontos tudnod: a fotón a címszereplő Krúbi van és akár hiszed, akár nem, neki van a legnagyobb szíve! Jézusénál ugyan nem nagyobb, de a My heart will go on-nál például már majdnem kétszer nagyobb, pedig azt sokan szeretjük. Azért hívom Krúbit segítségül, hogy megpróbáljam bemutatni, miért életveszélyes a kultúrharc. És ezzel nem viccelek.

November végén azért indítottam egy négyrészes minisorozatot, hogy rámutassak: a nemzeti kultúra stratégiai kiépítésének és működtetésének gyakorlata hogyan ütközik össze a keresztény identitással és rántja le magával az eredeti célt. Közben a Különvélemény sorozatban is beszéltünk a kultúrharcról Somody Imrével, aztán jöttek az ünnepek, a megnyugvás és feltöltődés ideje, így a folytatás az új évre maradt. Az első részben arról írtam, hogyan és miért nem tudja megragadni a politikai hatalom a saját maga által eddig nagyvonalúan finanszírozott célt és képtelen a valóban hívő tartalmak valóban formáló hatással lévő, szervesülő beépítésének hatékony ösztönzésére. A harmadik részben lesz majd magyarázat – majdnem – mindenre, a negyedikben pedig a megoldás – majdnem – mindenre, mert a kritikán túl a helyes irányba való továbblépés mindannyiunk közös érdeke. Most a második részt olvasod, amelyben arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy szereti-e Jézus Krúbit, és ennek mi köze van a kultúrharchoz.

Ám mindenekelőtt arra kérlek: Légy Magvető! Ha úgy gondolod, hogy ez a hírLevél és a benne felhozott gondolatok mások számára is hasznosak lehetnek, kérlek oszd meg vele, velük is. Így tudsz segíteni – köszönöm!

A megfejtés előtt hadd mutassam be röviden a főszereplőket. Nem biztos, hogy megférnek egy buborékban, mert úgy tűnik, mintha épp egymás ellenében fúvódnának fel. Íme Krúbi, a Kultúrharc és Jézus.

Azoknak, akik még nem ismerik Krúbit.

Krúbi széles körben ismert rapper, aki hip-hop bedumálta magát a hazai könnyűzenei szcéna élvonalába, annak is egy olyan pozíciójába, ahol ő az első és nem adnak ki második helyet. Teljesen önerőből. Eredeti alak, ritka fenomén. A srác rendkívül vulgáris, önreflektív valós-fiktív élethelyzeteket teremtő szövegekkel lépett színre, villámgyorsan csinált hatalmas nézettséget a streaming platformokon és töltött csurig menő klubokat, tízezres parkokat, sportarénát. A fellépésekből színpadot csinál, eseményt, színházat, showt, és ó igen, az is sokszor alpári, önreflektív és megosztó. Valaki, aki újra megmutatja, mire jó egy könnyűzenei színpad. Bemutat egy hüvelykujjat, de nem ezzel mond újat. Van véleménye, véleményes. Áradó szellem, nem fér vissza a palackba. Klasszikus underground, mainstream hatóerővel. Krúbi jó vágású, intelligens, tehetséges és hatása van. A mai magyar könnyűzene egyik legkifejezőbb, ikonikus fotója a feltámadó Kispál és a Borz Budapest Parkban 2023 májusában tartott koncertjén készült, amelyen fellépett Krúbi is, előadva közös dalukat, a folyamatosan komoly félmosolyra késztető Beszorult mondatot. Fent ül a csúcson és épp azt játssza, hogy ő a király.

Hegyi Júlia Lily képe a Kispál és a Borz koncerten Krúbi fellépéséről, 2023.

Azoknak, akik még nem ismerik a Kultúrharcot.

A kultúrharc nem egy túl bonyolult dolog. Ha emlékeztek Pom Pom meséiből Gombóc Artúrra, egyszerű lesz megérteni. Artúr az endorfin boldog kék madara, aki szereti a „kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.” Artúr számára, ha csokiról van szó, az egyik jobb mint a másik. A kultúrharc meg arra épül, hogy az egyik jobb, mint a másik.

A nehézség az, hogy ez valóban így van: az egyik jobb, mint a másik. Artúr koleszterinszintjének biztosan jobbat tenne a sovány, mint a zsíros csokoládé. Ugyanez van, ha a csokoládét behelyettesítjük gondolatokkal, életformákkal vagy civilizációkkal: mi szerint éljünk? És mit kezdjünk azzal, ami nem az?

Azoknak, akik még nem ismerik Jézust.

Jézus a leghíresebb zsidó rabbi, a világ nagy tanítóinak egyike, a szeretet hirdetője, világvallás-alapító. Ez mind igaz. De ő az is, akit a Biblia legnagyobb rappere, Ézsaiás szövegei beígértek a jövőnek: szóval mégiscsak ő a király. Mert nincs annál nagyobb király, mint ha valaki az életét adja a barátaiért. Mindemellett a slam poetry világrekorder bajnoka; az ő szavaitól gyógyulnak meg a legtöbben. Az elesettek és más földi ufók szószólója, a köz teherviselője, minden hatalom apokalipszise: kozmikus színpadon játszik, szövegeivel egész népét akarja taní-tani. Folyamatosan bukásra álló tanítványai vagyunk, első körben sírba is vittük, de aztán a végső nyughelyéről kiderült, hogy nem végső és nyughatatlan: bejárata elől elgördült a szikla, azóta van rock and roll. Így már mi is jobban hallgatunk rá. Az egyetlen életművész, aki feljött az undergroundból, azóta ingyenjegyeket oszt a vele való társasutazásra. De megosztó személyiség, mint ilyen, a legradikálisabb kultúrharcos, aki szerint az élet másban van, mint ahol keressük. Ugyanakkor csodálatos belgyógyász, akinek nagy ajándéka a szívek és vesék átható vizsgálata és helyreállítása. Bár mindig vannak, akik szűknek érzik, de neki van a legnagyobb szíve; mindenki elfér benne.

Krúbi Szíve.

2020 nyarának végén az addig szuperaktív rapper bejelentette, hogy baj van a szívével, ezért abban az évben minden koncertet lemondott, mert pihenésre volt szüksége. Az egyhetes kórházi vizsgálat intenzív nyomot hagyott benne, ugyanis egy évvel később megjelentette az élményt komplexen felhasználó a Szív című kilencperces dalát majd a hozzá tartozó videót, ami messze túlmutat a műfaji kereteken és szinte új művészeti entitást hoz létre. A Szív azonban már új zöngéket is hozott, bár nem előzmény nélkül: a viccek és megmondások közé be-bekeveredő valós személyes közlések olyannyira ütnek, hogy lehetetlen nem észlelni őket. Ideje, hogy kitegyem Krúbi Szívét az asztalra és összefüggésbe hozzam a kultúrharccal. Mielőtt azonban megmutatom, lenne egy kérésem:

1.      Ha ismered is, nézd újra. Az újranézés esetleg új nüanszokkal ajándékozhat meg, mint minden sűrű szövésű kreatív műalkotás esetében.

2.      Ha még nem ismered, készülj fel arra a lehetőségre, hogy számodra esetleg túl offenzív lesz. Ha visszahőkölsz is, nézd végig és figyeld a szöveget. Biztos, hogy nem lesz meg elsőre, de ez ne zavarjon, ez ilyen.

A Szívvel először találkozók számára talán hasznos, ha úgy kezelik, mint egy kortárs darabot, amelynek megértésében segít, ha tisztába kerülnek azzal, mire gondolt a költő. Akár a klip előtt nézed meg ezt az interjút Krúbival, akár utána, mindenképpen javaslom, hogy olvasd el. Akkor is nagyon segíteni fog a véleményalkotásban, ha nem a te világod:

Sokkolt? Undorodtál? Tiszteletlen? Zseniális? Nevettél? Megrázott? Vagy mindez egyszerre? Köszönöm, hogy megnézted! Ahhoz kell, hogy saját képet alkoss arról, ami most következik.

A Kultúrharc szíve.

A kultúrharc egy közösség életének szervezőelvéért folyó versengés. Az elvek mögött azonban erőforrások is állnak, így egy jólfejlett kultúrharcban egyszerre rejlik az életmódért, a hatalomért és az erőforrásokért való küzdelem. Ám kultúrharcból is többféle van. Ha még emlékszel Gombóc Artúrra, a kultúrharc megjelenésének majdnem annyi fajtája van, mint az Artúr által kedvelt csokoládéknak. Például: van, ami szerint Artúr legombócozása testképfasizmus és jár érte a fájdalomdíj. Mások szerint az étcsokinak keserű történelmi tapasztalatai vannak, amiért jóvátétel jár. A harmadik szerint Artúr valóban kövér, pedig egy egészséges nemzettnek tudnia kell, milyen édességet vehet magához és milyet nem. És van olyan kultúrharc, amelyik minden csokoládét egybe akar olvasztani, mert úgy megszűnnek az ételtervezők által rájuk erőszakolt különbözőségek és az ebből fakadó igazságtalanságok.

Ezek a szempontok valahol mind érthetők. A probléma abból keletkezik, ha a nézetkülönbségek dinamikája a közös értékek polgárháborús viszonyait idézi elő egy társadalmon belül. Ez azért különösen veszélyes, mert egy közös alapokon nyugvó társadalom értékrendi megosztottságának kiélezése a társadalom valódi kötőszövetét és külső ellenállóképességét roncsolja és elkezdi felszámolni az alapokat. Ezt fejti ki majd a sorozat harmadik része.

Most arra az egy megállapításra koncentráljunk, ami Krúbit összeköti a kultúrharccal. Ez pedig így szól:

Keresztény gyökerű közösségben a kultúrharc legnagyobb kísértése a kritikai gondolkodás kiszorítása vagy felszámolása.

Okkal tehetném mellé, hogy (mai nyugati értelemben vett) liberális gyökerű közösségben a kultúrharc legnagyobb kísértése a keresztény értékrendiség gyengítése és felszámolása, mert az állítás igaz. A magyar társadalom jelenlegi nagyobb problémája azonban mégis az előző.

A probléma az, hogy az állam által működtetett vagy finanszírozott keresztény-nemzeti kulturális nyilvánosságba nem engedjük be a mást gondolókat és a kritikus hangot. Krúbit azért hoztam fel példának, mert sarkos és szimbolikus példája annak a jelenségnek, ami mögött a kritikai gondolkodás eliminálása áll. Meglátásom szerint ez ordítóan hamis képet fest a kereszténységről, aminek a tétje nagy.

Azt kérdezed, hol keresztény Krúbi és milyen értékeket hordoz? Azt kérdezem, hol keresztény a Bayer show és milyen értékeket hordoz?

De hadd fogalmazzam át a kérdést valahogy így: van-e Krúbinak helye egy kereszténynek vágyott kultúrában?

A válasz egyfelől nem nehéz: nézzük meg, szereti-e Jézus Krúbit. Ha igen, nyilván a Jézusi értékeket képviselő hivatalos kultúra számára is értékes művészről beszélünk.

Vagy nem?

Jézus szíve.

Úgy fair, ha jelzem: Krúbival valószínűleg kétfelé szavazunk és nincs ellenemre, ha a magyar kultúrában megerősödik a zsidó-keresztény értékrend, valamint a Jézus-követő hit és életmód támogatása és megjelenítése. A magam részéről nem szívesen hallgatok trágár beszédet és Krúbit sem állítom ismétlésre a lejátszón. Ha kiskorú hallja, és vélhetőleg hallja, romboló. Valamint távolságot tartok minden olyan megnyilvánulástól, ami az ördög figurájával játszik el, mert a szellemi világban semmi sem marad következmény nélkül. Viszont kis mennyiségben szórakoztat és közlendőjének több elemére vita nélkül rá tudok csatlakozni. Helyettem is kimond, bizonyos pillanataiban pedig lenyűgöz a tálentuma. A kérdés mégsem ez. A kérdés az, hogy vajon Jézus mit szól Krúbihoz?

Nos, ezt egyedül Jézus tudná megmondani.

Tippelni azért lehet. Mondjuk, ha Jézusnak van a legnagyobb szíve, valószínűleg Krúbi is belefér. A Szívével együtt. Ha valaki elkérné a jegyét, elég csak annyit mondania: Pál apostol. Ő is belefért Jézus szívébe, pedig aztán tényleg keményen indított; a megkövezett István vértanú kivégzésénél ő volt a ruhatáros. De a legdurvább mégis az, hogy mindenki, aki Jézus szívében van, korábban annyira távol volt tőle, hogy fel sem merült benne, hogy benne is lehetne, vagy hogy ott akarjon lenni egyáltalán. Meg hát, most őszintén, Krúbi biztosan nem kerül a pokolra. Ki látott már olyat, hogy egy szerep odavész? Mert Krúbi egy szerep, ami a belebújó Horváth Krisztiánt azért eléggé igénybe veszi (elolvastad a Krisztiánnal készült interjút, amit korábban belinkeltem?). És el tudod képzelni, hogy Jézus nem szeret valakit, akinek az a keresztneve, hogy krisztusi? Ne őrjíts már meg!

Igen, jó esélyünk van arra, hogy Jézus még Krúbit is kedveli. Hiszen mindenkit arra biztat, hogy nézzen szembe a valósággal. Ezért az igazat mondja, nem csak a valódit. Az igazsághoz való ragaszkodásból – ő sem adhat mást, csak mi lényege – egyenesen következik a valósággal szembeni örök kritikai álláspont. Hogy mást ne hozzunk fel, Jézus folyamatosan kritizálja a farizeusokat, pedig ők jelentik a hivatalos papságot. Azért teszi ezt és azért vállal vele kockázatot, hogy egyértelművé tegye; az igazsághoz való viszonyulás az ember számára élet és halál kérdése. Az életé, ha kimondják és van mód a szerint dönteni, és a halálé, ha nem megfelelő döntést hozunk nem megfelelő helyzetértékelés miatt.

Épp ezért van szükségünk a valóság; nem csupán a létező, hanem az igaz kimondására. Ami lényege szerint mindig kritikai megszólalás, és bárkitől érkezzék is, nyitottnak kell lennünk rá. A keresztény kultúra ugyanis végső célja szerint az örök élet kérdésében kívánja eligazítani a benne élőt és az életéről való döntések tétjét nyíltan eléje hozni. Ha egy keresztény kultúrában nem mondható ki az igazság, az elveszti keresztény lényegét.

Ha meghallgattad a Szívet, már sejted, hogy Krúbi dalában erősen jelen van Krisztián traumája is. Ha elolvastad az interjút, azt is tudod, mi történt. Ez a Szív bizony töredezett. Emellett azt sem lehet tagadni, hogy a tragikomikus műben több olyan kijelentés hangzik el, ami, nos, a helyén van. A lét abszurditásának legjobb tudósításait Isten egyébként is szívesen hagyja nem hívőkre, akik nem kendőzik el a valóságot és vállalják a közlés fájdalmát is. Az építő kritikára szükségünk van. Mindannyiunknak. Az a kultúra, ami ezt elutasítja, tagadja a halált, így nem is készíthet fel rá, vagyis hazudik az életről. Ha ezt teszi, nem más, mint giccs.

Talán már érted, miért szívügyem Krúbi.

Folyt. köv.:

A Jézus és a Kultúrharc harmadik részében felvázolom, miért alakult ki Magyarországon a politikai árokásás és hogyan zuhan bele végleg a kultúra, ha nem lépünk egyet gyorsan hátrébb. Amíg ez a hírLevél elkészül, hasznos, ha meghallgatod a Különvélemény-sorozatunk Kultúrharc podcast-epizódját. Ebben Somody Imrével a kultúrharc stratégiáját leíró Békés Márton: Kulturális hadviselés című könyvét beszéljük át:

APPLE PODCASTON: ITT.

SOUNDCLOUDON: ITT.

KERESD:

Fazekas Gergely zenetörténész Dalszerelő műhely címmel kiváló sorozatot visz az ISON Budapestben. Van egy előadása Krúbi Szívéről; elképesztően erős és teljesen képbe hozz arról, milyen alkotói linkek mutatnak a Szívből - például - Liszt, Mozart és Beethoven felé. Ha teheted, nézd meg.

Légy Magvető! Ha másnak is hasznos gondolatot tartalmaz a hírLevél, oszd meg mással is. Köszönöm!