A mesterséges intelligencia használatát csak 25 éves kor felett kellene megengedeni - mondja a pszichológus szakember, akinek új könyve erőteljes jelzés az AI által “segített” mindennapok pszichológiai és társadalmi hatásairól.
Tari Annamária pszichoterapeuta, irányba állító könyvek szerzője, és gondolatkertészetileg fontos, hogy tettestársam az Igazából szerelem? podcast-sorozatunkban.
Két évente ír új könyvet, márpedig az utóbbi két évben paradigmatikus változások történtek. A mesterséges intelligencia embermilliók életében vált “társsá”. Vagy valamilyen jelenléte lett, amitől azt gondoljuk, él. Mi pedig épp ellenkezőleg.
Annamária ÜRESRE TÖLTVE című könyve ezt a kialakult és napról napra mélyülő helyzetet elemzi és ad fogódzókat a vigaszághoz.
Az ÜRESRE TÖLTVE kemény olvasat a kor tüneteiről. Kemény, de még nem reménytelen, ha még aktiválni tudjuk a valódi megoldást.
Vissza kéne térni a realitásba. De hogyan tegyük és mik az esélyeink?
A könyvbemutató beszélgetés előtt László Flóra, a CEU Társadalmi Felelősségvállalás és Kulturális Programok Irodája igazgatója, majd Halmos Máté, a Socrates program vezetője köszöntötte az Eseményközpont auditóriumát megtöltő közönséget.
A helyszíni beszélgetést szerkesztett podcast formájában hallgathatják meg. Szóba kerül többek között, hogy
ha mindig van egy algoritmus, amit megkérdezhetünk, lassan úgy kezdünk működni, mint a ‘miért-korszakban ragadt’ kisgyerekek: kérdezünk, de közben leszokunk arról, hogy magunktól gondolkodjunk.
Minél kevésbé bízik valaki a saját tudásában, annál nagyobb eséllyel fogja kritika nélkül elfogadni az algoritmus válaszait, így tompul a kritikus gondolkodása.
Aki tartósan rábízza a gondolkodást a mesterséges intelligenciára, az nemcsak az erőfeszítést spórolja meg, hanem fokozatosan elveszíti a gondolkodás örömét is – azt a pillanatot, amikor egy bonyolult dolog hirtelen világossá válik.
Ha egy gyerek 8 és 18 éves kora között olyan világban él, ahol egy kattintással kiléphet minden kellemetlen érzésből, akkor azt tanulja meg, hogy az életben is csak azokat az érzelmeket kell elviselni, amelyeket ő választ, ami veszélyesi llúzió.
A mesterséges intelligencia kényelme könnyen elhiteti velünk, hogy nélküle már dönteni sem tudunk; közben észrevétlenül gyengül az önbizalmunk, a döntési képességünk és a felelősségvállalásunk.
A mesterséges intelligencia látszólag egyre több adatot ad rólunk, miközben ezzel párhuzamosan a húszévesek depressziója már klinikai méretű. Valami nagyon nem stimmel, ha ennyi ’jó dolog’ mellett ennyire rosszul vannak az emberek.
Az AI‑chatbotokkal való kapcsolat abban a pillanatban válik igazán veszélyessé, amikor a nem emberi rendszert elkezdjük emberiesíteni, észrevétlenül az emberi kapcsolatok helyére csúsztatva.
Több szemszögből így nézett ki a jelenség a tavalyi SopronFest-en:
R-Evolúció? Új sorozat a Gondolatkertészetben:
