BÍBOR SZÍVEK
Igazából szerelem? podcast-sorozat: amikor a csalás nem ámítás...
Egy háború a közvetlen szomszédságunkban zajlik, egy nemrég robbant ki a Közel-Keleten, nagyon direkt hatással Európára is. A Magyar Honvédség erős tempóban korszerűsít és fejleszt, valamint önkénteseket toboroz. A katonaság újra ideál, és a kornak megfelelően már nem csak férfiaknak. Tari Annamária pszichológussal közös Igazából szerelem? podcast-sorozatunkban annak néztünk utána, milyen most a „katona-dolog”, azaz ha a kemény realitás találkozik a romantikus vonzalmakkal.
Nos, váratlanul nagyot ment 2022 nyarán a Netflixen egy olyan romantikus film, amelynek elemeit oly sokszor láthattuk már. Vajon mitől ütött mégis ekkorát? Az Alfa és a Z generációk hirtelen beleszerettek X generációs életmegoldásokba, vagy más áll a háttérben?
BÍBOR SZÍVEK - Purple Hearts - Elisabeth Allen Rosenbaum filmje az üstökösként feltűnő Sofia Carsonnal az egyik, és Nicholas Galitzinel a másik főszerepben.
Cassie dalokat ír, pincérkedik, és nincs pénze inzulinra. Luke iraki bevetés előtt áll, és tartozik a dealerének. Ha összerházasodnak, a sereg pénzt ad, és mindketten kijönnek a csávából. De az élet benyújtja a számlát. A kritikusok alázták, de 2022-ben mégis a Netflix harmadik legnézettebb filmje volt.
HG: Beszélgettünk már korábban egy filmről, amelyben hasonló volt a felállás, emlékszel? Ez a film az Ilyenek voltunk Robert Redforddal és Barbara Streisanddel a főszerepben. Nekik volt néhány szép évük, de végül az öröklét menthetetlenül nem lett meg. Ebben a mostani filmben is van egy dinamikus, felvágott nyelvű, cserfes hölgyeményünk, Cassie, és egy jóval nyugodtabb, szélesebb perspektívában gondolkodó, a saját múltjával szöges ellentétben működő, megváltozó férfi. Nekik ez miért működött, ellentétben a hetvenes évekbeli párral?
TA: Ennek a filmnek a főszereplői teljesen más korban élnek. Egy nagy úr tereli őket egybe: nem az érzelem, hanem a szükség. És ez a szükség annyira erős mindkét fél számára, hogy vállalják a kockázatát, ha fény derül a színlelt házasságukra, bíróság elé kerülnek.
Az első pillanattól kezdve megvan köztük a szimpátia. Erre épül fel az érdekházasság, amelyen belül viszonylag hamar elég komoly fejlemények történnek.
Persze, az érzelmek teljes hiányát nem tudták volna palástolni. Lebuktak volna már az anyakönyvvezető előtt, vagy azokban a helyzetekben, amikor minden katonafeleség ott van a férje mellett: a bevetés előtti vacsorán, vagy a buszoknál, amikor elindulnak a frontra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a lány nagyon fél az érzelmektől. Nem akar elköteleződni. Nem vágyik a feleség szerepre. Teljesen más életútra, énekesnői karrierre vágyik. Ráadásul tele van gyanakvással, amelynek okát folyamatosan értjük meg a film során. Már az első néhány jelenetben kiderül, hogy Cassey nem szereti a katonákat, de csak a film közepe felé tudjuk meg, hogy azért ilyen gyanakvó és zárkózott, mert a bevándorló édesanyját korábban folyamatosan kihasználták a férfiak. Ám a helyzet romantikája aztán mégiscsak megérinti ezt a lányt, és bár fizikailag messzire kerülnek egymástól, az információs technológia segítségével erős érzelmekbe sodródnak. Érdekes, hogy Cassie a film elején még mindenféle dalokat énekel, de amikor látja a fronton lévő férjét és társait, ahogy FaceTime-on beszélgetnek, hamar elkezd hazafias dalokat írni.
Az első, filmben elhangzó daltól kezdve látható, hogy Cassie, mint szerző a saját életéből merít. És most is a dalok által indul el benne a feldolgozási folyamat. Már a második online beszélgetésükre megírja azt a dalt, ami a fronton lévő katonákat mélyen megérinti. Ezzel elindul a másik felé.
Ez igaz. A másik viszont hosszú ideig titkolja a valóságot. Mert azért nem az a feddhetetlen jellemű tengerészgyalogos, akinek elsőre látszik, hanem van egy igen sötét folt a múltjában, amit elhallgat. Ahogy azt is, mi a probléma az apjával és az egész családi helyzettel, amiben felnőtt. Egyikük sem érkezett ideális családból. A lány apja korán lelépett, a fiú anyja pedig, mint oly sokszor a filmeken, valamilyen daganatos betegségben meghalt. Az apa keménnyé, szeretetlenné vált, és teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a fiai elé. Az anyátlanná vált Luke pedig elkezd lefelé csúszni a lejtőn. Felmerül a kérdés: két ilyen huszonéves fiatal, mit várhat egy párkapcsolattól?
Sokat gondolkodtam azon, mitől működik ez a film. A Netflix hasonló zsánerű filmjei közül a jobbak közé tartozik. Végre egy jól megírt és összerakott romantikus film, amelyben valós közegben mozognak és valós problémákkal kerülnek szembe a szereplők. Tetszik, hogy az átlag filmeknél jobban húzza őket a valóság. Váratlanok a fordulatok: a fiú drogos tartozása csak később derül ki, és vállalnia kell a következményeket. De mindezeken túl, kell még valami, ami működteti.
Két gyerekkorától nehéz érzelmi körülmények között felnövő fiatal eljátsza, hogy együtt van, hogy képes megbízni a másikban, mi több szeretni, sőt mi több: elhatározza, hogy összeköti az életét. És végül azért hisszük el a filmnek a teljes klisét, mert jól esik azt látnunk, hogy bár vannak nehézségeik a kötődéssel, a szeretet átélésével, a bizalommal, a végén mégis minden i-re felkerül a pont. Csak lesz őszinte vallomás, csak visszarohan és megcsókolja… Szóval megnyugodhatunk, hogy bár sokat küszködtek, a nehézségeik árán eljutnak addig, hogy boldogok legyenek. De mégsem úgy történik minden, mint általában a filmekben, amelyekben igazából végig boldogság van és cukorszirup, amire csak ráadás a még szebb vég.
Ez igaz. De én máshová tenném a hangsúlyt. Akármi volt Luke múltja, abban a srácban van tartás. Egyfajta férfi esszencia. Vele szemben áll egy erős feminista lány a maga önrendelkezésével, önerejével, mint női esszencia. És Barbara Streisand és Robert Redford kapcsolatával ellentétben úgy látom, ebben a filmben ez a két ember valóban tart egymás felé.
Tény, hogy Luke a végén, bár az ügyvédje azt tanácsolja neki, ne tegyen vallomást, ő mégis feláll és magára vállalja az egész látszatházasságot. Ezzel megmenti Cassie-t a bűnvádi eljárás alól, ami tényleg karakán dolog a részéről. De azért szemben áll az addigi viselkedésével, amikor többnyire a csúszósabbik utat választja az őszinteség helyett. És a lánynak kell megértőnek, kitartónak és szeretetre méltónak lenni. Neki kell képessé válni arra, hogy átgondolja, mennyit is ér ez a kapcsolat, amikor beindul a karrierje, és megtehetné, hogy kiszálljon, elköltözzön San Joséból Los Angelesbe, hogy kiadókkal üzleteljen.
És arra emlékszel, amikor a búcsúestén az asztalnál iszogatás közben kirobban az a feszültség Cassie és az egyik tengerészgyalogos között, aki „Gyilkoljuk meg az arabokat!”, és hasonló szlogenekkel él? Cassie visszaszól a srácnak, és beindul a vita. A harmadik riposztban a lány ránéz Luke-ra, hogy mondjon már valamit. De ő még mindig hallgat. Végül nem bírja tovább, és leteremti őket: Hagyjátok abba mindketten! Cassie-nek meg odaszól: Te meg üljél le! – Nekem nagyon tetszik, ahogy a srác kezeli ezt a helyzetet.
Persze, hogy emlékszem. De nem vagyok benne biztos, hogy a srác ott kezel bármit is. Neki egy lehetősége van; tennie kell valamit, különben lebuknak. Az pedig többtényezős dolog, hogy Cassey mitől nyugszik meg hirtelen, és fogadja el a felszólítást. Szerintem azért tért észhez, mert hirtelen rádöbbent, milyen helyzetben vannak. Hogy az egész asztal őket nézi.
Azért ott Cassie-nél nagyon elpattant a húr. Luke részéről pedig felvillan egy nagyon jó fajta férfi-vezetés. És a nő hagyja magát vezetni. Hol a férfi, hol a női skillek villanak fel. De úgy, hogy el tudod fogadni életszerűnek és a kettejük közötti dinamikában jónak. Szerintem ezekből a pillanatokból van mostanában kevés.
Hogy két ember közül legalább az egyik legyen képes megoldani egy helyzetet? Ebben van valami. Nézhetjük úgy, hogy ez kettejük első olyan asszója, amit sikerült lerendezni. Nem akarom elvenni tőled azt, hogy Luke zseniálisan vezetett, de azért itt tengerészgyalogosokról beszélünk. Ami egy agressziót kívánó, elszántságot, bátorságot igénylő élethelyzet és feladat. Egy ilyen búcsúesti helyzetben a szakasz férfi tagjai nem engedhetik meg egymás előtt, hogy a feleségük hirtelen lenyomja őket vagy a bajtársukat az abrosz alá. Nem csak azért, mert kiderülne, hogy milyen a párkapcsolatuk. Egyszerűen ezt nem lehet megtenni bevetés előtti este senkivel, akin másnap egyenruha lesz. Nem lehet elvenni egy katonától azt, amit éppen gyűjtöget magában: a bátorságát, az elszántságát, a hitét abban, hogy ki fogja bírni. Ezért olyan megindító az a jelenet, amikor kettesben vannak, és Luke bevallja a lánynak, hogy nagyon fél, hogy meg fog halni. Ott a bárban mind nagyon félnek. Ez teremti meg, és hergeli fel a hangulatot közöttük. Ez a felfokozottság a felkészülés és az elindulás része. De Cassie ezt nem érzékelte, mert ismeretlen volt számára a helyzet. A film végére viszont megérti a katonaélet fura szabályait, és azt, hogy azoknak a rettenetes feladatoknak a teljesítése és túlélése folytán egy sor dolog előjöhet az emberből, ami egy civilnek elsőre fura.
Mit csináljunk ezzel a filmmel, ha valaki még nem látta? Hogy összegeznéd?
Egy mese arról, hogy két ember, ha valamilyen módon egymáshoz van kényszerítve, és nem adja fel, akkor meg tudja szeretni egymást. Reméljük, hogy ők ketten élnek boldogan tovább. Luke felnő annyira, hogy le tudjon válni az apjáról. Cassie érettebbé válik, és nem fogja minden harmadik másodpercben azt érezni, hogy el kell mondania, milyen erős és önálló, mert ettől nem lesz hitelesebb. A személyiség érési folyamatai néha meglódulnak, néha visszalassulnak. Az olyan események, mint egy háborús bevetés, vagy a civil életben egy karrier beindulása, mind katartikus sokkhatás lehet negatív és pozitív értelemben egyaránt. De minden olyan krízis, amiből sikerül kievickélned magad, megerősít, ha felismered, mit hozz ki belőle.
A podcaston hallgatható beszélgetés további részéből kiderül:
· Hogyan szelídülhet össze az erős feminim öntudat és a határozott férfiasság?
· Miként segítheti az egymásrautaltság a kapcsolat megerősödését?
· Megtisztulhat-e valami, ami hazugságra épül?
A teljes podcast-adást meghallgathatod
Spotify-n ITT,
Apple Podcast-n ITT,
SoundCloud-n ITT.
