EJ, RÁÉRÜNK ARRA MÉG
GYÖKÉRKEZELÉS: Pató Pál úr
A Gyökérkezelés a Gondolatkertészet bemondásvizsgálója. Szlogenek, refrének és bekiabálások a józan ész mérlegén.
A GONDOLATKERTÉSZET pop, kultúra, újragondolás. Műveljük együtt:
Az Ej, ráérünkről pontosan tudjuk, honnét jön; Petőfi Sándor, a nemzet nagy költője, a kétszázéves ember írta le annakidején Pató Pál úr című versében. Minden gyerek ismeri. Pató bácsi körül összeomlik az élet: magányos, esik szét a háza, a birtokát gaz futja be és bár mindene adott a változtatáshoz, de ő csak nem cselekszik. Aszongya, ráér még vele. Az Ej, ráérünk arra még mifelénk gyerekkori csasztuska, általa jön közelebb Petőfi Sándor meg a néplélek. Merthogy Pató Pál úr magyarnak születék, ahol az Ej, ráérünk ősi jelszó. És az ő hazája a mi hazánk is.
Ha Pató bácsi a távoli keleten élne, akkor bölcs öregnek nevezhetnénk, hiszen épp ő az, aki semmilyen hiábavalóságot nem csinál: csak ül a birtokán, tudván, hogy minden elmúlik. Ami egyszer felépül, majd elhal, és újraindul a körforgás. Ő csak csücsül a kertje közepén, szemléli, miként zajlik az élet. Ám Pató bácsi pechjére Közép-Kelet Európába’ született, ezért depressziós. A céltalanság és a fejlődés elutasítása errefelé a lélek betegsége. De mi is ez a betegség pontosan?
A Pató Pál úr, legyünk becsületesek, 1847 őszén, tehát minden új és legújabb-kori forradalmaink, vagyis nemzeti tettrekészségünk bizonyítékai előtt született. A vers maga a halogatást emeli középpontba, elég szatirikus hangvételben.
A halogatás az elintézendő dolgok el nem intézése. Aki halogat, helyben marad, így lesz maradi. És ha sokáig maradi, akkor maródi is.
A vers azonban, vigyázzunk, az akkori örökös nemesek úri attitűdjét pellengérezi ki – amit azonban valóban egybefolyat egyfajta magyar adottsággal. A valódi kérdés az: mi a halogatás, és tényleg benned is megvan-e, ha magyar valál?
A Tokiói egyetem egy friss kutatása szerint a halogatás elsősorban a jövőképpel áll szoros kölcsönhatásban. A jövőkép meg a boldogsággal, az önképpel és a személyes megküzdési képességben való hittel.
Vajon mi, magyarok, tényleg ennyire kilátástalanok lennénk?
Először is: egy másik kutatás szerint az egyetemi hallgatók halogatása és teljesítménye között valóban áll fent kapcsolat: minél inkább halogató valaki, annál gyengébb teljesítményt nyújt. Ami nem mindegy.
Ám, hogy egy harmadik kutatást is idézzek; az ezredfordulós amerikai társadalom 20%-a jellemezte magát krónikus halogatóként. Haha, az amcsik is jövőképtelenek! Akkor ott meg a túl sok haladás válhat halódássá.
Legyen akkor az arany középút; a fontolva haladás!
Úgy általában véve félünk a változástól. Ez igaz egy közösségre és az egyénre nézve is. Ám épp ebben rejlik a patópálfordulat lehetősége: ugyanis azt a kutatást, amire valóban alapozni tudunk, önmagunkban kell elvégeznünk. És ott épp úgy juthatsz arra, hogy
amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
mint hogy elég minden napnak a maga baja,
vagy hogy tényleg ráérsz még.
Mikor lépjünk tehát előre? Szerintem akkor, amikor a cselekvés nem kényszer, hanem meggyőződés. Persze az élet mindig helyzetbe hoz, de épp ez a lényeg: hogy képesek legyünk a miértjeinket és a mikéntjeinket bármikor - újragondolni.
Ahogy hazai hip-popperek húzták magukra a klasszik Pató Pál-történetet 2016-ban és csináltak belőle egy rafinált slágert. Volt, akinek szárnyakat adott:
A halogatással a pszichológia több ága is foglakozik (szociál-, szervezet-, stb.) ahogy a lélekgyógyászati fókusz is egyre erősebb. Nem kívánom a választ sem leegyszerűsíteni sem bagatelizálni, sőt. Ebben a Gyökérkezelésben épp azt szeretném felütni, hogy többet segít a halogatás pontos megértése és a krónikus változatából kisegítő megoldás, mint a nemzetkarakterológiai önostorozó mantra. Na meg - ebben az esetben - a pontos szövegértés…
Még egy halk gondolat: a nemlétező mégis valóságos Pató Pál úr egész életében királyságban élt. Ő konkrétan a Habsburg királyság alatt, és egy királyságban a hatalom azt a benyomást kelti magáról, hogy változatlan. Királyi vérvonalon örökletes. A hatalom változatlansága a társadalmi rend változatlanságát is sugallja. Ha évtizedek vagy évszázadok óta fennáll, kivált.
Ám a földi királyságokban, még ha el is húzódnak, az örökletes hatalom illúzió. Az élet folyamatos változás, amely az életformánkra és lehetőségeinkre is hatással van. Az életvezetési stratégiára vonatkozó leghasználhatóbb tanács számomra épp ezért ez volt:
Legyen életterved és reagálj a változásokra.
Így egyszerre. Mert egy olyan királyság van, amelyben a hatalomnak nincs változása, viszont abban nincs semmiféle romlás sem. Abban örök a minőség, igaz, abban Isten maga fénylik a Nap helyett. Ej, csak nehogy ráégjünk arra még…
TE mit gondolsz a halogatásról vagy az Ej, ráérünkről? A magam részéről örülök, ha a gondolataidat is megosztod a kommentben - írd meg haladéktalanul!
A Gondolatkertészetben legutóbb Ablonczy Balázs történésszel beszélgettem 1944 nyaráról és többek között arról, hogy egy társadalom mikor érti meg, hogy háború van:
Az IGAZÁBÓL SZERELEM? sorozatban Tari Annamária pszichoterapeutával az idén 10 éves VAN VALAMI furcsa és megmagyarázhatatlanról, és benne férfivonalon a gyerekből felnőtté válás mikéntjéről beszélgettünk:
A korábbi GYÖKÉRKEZELÉSek egy részét hallhattad a rádióműsorban, de általában kicsit rövidebben. A korábbiak közül itt van három, folyamatosan aktuális:
A bejegyezés - lap tetején - meghallgatható audioverziójának végén Vivaldi G-dúr, vonósokra írt concerto-jának I. tétele (RV 151., “Alla Rustica”) hallható.
A GONDOLATKERTÉSZET pop, kultúra, újragondolás. Műveljük együtt: