ELTÉVESZTETT SZABADSÁGHARCAINK
ELTÉVESZTETT SZABADSÁGHARCAINK
A kettős szabadságharc elmélete, avagy elvétjük a szabadság és forradalom problémájának mai lényegét, és még mindig nem tanulunk belőle
Ideje, hogy a szabadságharc fogalmát is újragondoljuk.
1956 és a politikai igazgató esete felett körözünk hetek óta. Érthetően erős hullámokat vetett és nagyrészt a következményei határozzák meg az idei október 23.-i politikai beszédeket.
A gondolatot szándékosan nem ismétlem meg, mint ahogy most csak utalok arra, hogy közben egy másik kormánypárti ideológus is magyarázatra kényszerült hazánk NATO tagságát illetően. Mindkét politikus a saját kezelésében lévő kommunikációs felület biztonságos erőterében futott félre. Fontos, hogy mindkét érintett ideológus, azaz a hivatalos politikai narratívára elemi erővel ható, alapvetően elméleti irányultságú, felkészült emberekről van szó. Rosszul blokkoltak.
Megüli nemzeti ünnepünk értelmezését, miközben pontosan tudjuk, hogy a tudatipar politikai vetülete miként működik és a hatalomtechnika aktuális gyakorlata szerint ilyenkor mi következik. Pro és kontra.
Nézhetjük ugyanakkor máshonnét is: 1956 mindig is állás-foglalás volt. Jó alkalom a politikai kommunikációs hadállások elfoglalálásra. Kivált, ha az egyik fél épp magától adja fel az általa elfoglalt pozíciót.
Azonban mindeközben
azt nem vesszük súlyánál, amit egyébként pontosan tudunk: kettős forradalmat kellene megvívnunk, és már majdnem mindkettőt teljesen elveszítettük.
Nem, nem a pártpolitika szintjéről beszélek.
Drámai látni, mennyire nem értjük, miben élünk.
Hadd emeljek ki az 1956 körüli turbulens közéleti örvénylésből két fogalmat, és hadd hívjak segítségül egy harmadikat.
Mindezzel egy új fogalmat szeretnék felvetni. Saját kreatúra, de talán segíthet. Ami az első hármat illeti:
Forradalom. Szabadságharc. Polgárháború.
Mi hoz változást?
Örömteli, hogy egyre többen vagyunk. Akivel először találkozom: Horváth Gergely vagyok, senkitől és semmitől nem független önkéntes FÖLDműves. A GONDOLATKERTÉSZETben az újragondolást kultiválom. Itt olvashatsz arról, hogy MI EZ és MIÉRT jött létre. Főbb témák a pop, kultúra és (most realizáltam) a párkapcsolat - ez utóbbiról egész podcast-sorozatunk van Tari Annamária pszichoterapeutával közösen. Sokszor van még AI, mert a jövőnk formálója, és a hit, mint értelmezési tartomány. A Kertészkedés e hónap végén lesz 1 éves, az évfordulón új sorozat indul. Lesz más nóvum is, de erről majd a születésnapi levélben írok (többek között találtam közérthető megnevezést arra, mi történik itt). A hírLevél még mindig ingyenes, de támogatni így is tudod a munkámat, ha feliratkozol rá;
ha jelzed, hogy támogatnád, amikor már lehet, vagy ha az írás végén tovább osztod, ha úgy gondolod. Ekkor kérlek arra, hogy LÉGY MAGVETŐ.
Ezen a képen a Marvel képregényuniverzum két hőse feszül egymásnak; Amerika kapitány és a Vasember. Megosztják a velük szimpatizáló többi szuperhőst is, akik készek egymással is megküzdeni. Egyikük a hazafias morális iránytű, a másik az emberi haladás jelképe. Ha összeütköznek, ők döntenek be mindent. De mikor és hogyan egyezhetnek ki és mikor lehetnek újra szövetségesek? Erről szól az Amerika kapitány: Polgárháború című egész estés, világsikerű játékfilm, 2016-ból.
Hasonlóról szól a nyugati világ közéletének elmúlt - legalább - tíz éve. Azzal a különbséggel, hogy mindenki a morálisan igazolható jó szerepében akar feltűnni. Az Egyik megment a Másiktól. A problémát éljük: mindkettő mi vagyunk. Arra jó, hogy felismerjük: az ellenségképzés fő vonala ismét országon-nemzeten belül húzódik. A történelem tálcán kínálja magát, hogy tanuljunk belőle, de mi mégsem emlékezünk.
Még akkor sem, amikor szépen elénk vetítik, mi e forgatókönyv végjátéka:
A megosztás és a gyűlölet politikája az egység és a béke retorikája mögül bújik elő és pusztít el mindent.
Most, nyolc évvel később a valós Amerika választ magának egy kapitányt. Érdemes felvázolni a Harris/Trump választás egy másik, itthon kevésbé tárgyalt aspektusát is. Röviden: a Harris adminisztráció folytatná az info- és kommunikációs technológiai fejlesztések valamilyen szabályozását, versus a második Trump-elnökség másnapján Elon Musk megkapja az azon szabályozó hatóság feletti teljes befolyást, amellyel harcban áll.
A tét a mesterséges intelligencia (AI) globális és nemzetbiztonsági kezelésének módja.
A szabályozás szándéka mögött névleg az a felismert valóság áll, hogy az amerikai tinédzserek másfél generációját mentálisan látványosan megrogyasztotta az internet nyújtotta “komplex szolgáltatáscsomag”, élén a közösségi médiumokkal. Szorongás, depresszió, elmagányosodás, sötét jövőkép, öngyilkossági trend.
Ugyanakkor a globálisan, sőt univerzálisan terjeszkedő platformok és hálózatok (Meta-bulitikumok, TikTok, Youtube, Twitter, Starlink, stb.) mellett, mögé, fölé, alá és beléjük megérkezik a mesterséges intelligencia általános alkalmazása és vele az emberi történelem egy új, ismeretlen korszaka. Az AI-nak radikális hatása lesz, csak jelenleg senki nem tudja pontosan, mi fog történni.
A veszélyt minden felelős aktor érzi, a két elnökjelölt mégis másképp viszonyul hozzá. Illúziónk e kérdésben egyikkel szemben sem lehet - az AI elsőszámú amerikai nemzeti érdek -, az viszont nem teljesen mindegy, milyen erőt fejt ki az USA a szabályozó, ezért versenyképességben lemaradó Európai Unió felé. Meg a világ felé. Mert az AI lesz minden mindenben.
A Marvel hősök által arról is lehet fogalmunk, mit jelent a dimenzióváltás. Strange, de működik. És most az következik. A techguruk és próféták szerint is olyan felfoghatatlanul gyors és összetett változás jön, amelyben elveszítjük a folyamat nem csupán irányíthatóságát, hanem a változások értelmezhetőségét. Az egészséges adaptálódás, legalábbis ami a fejlődés sebességét és az ember kognitív képességeit illeti, esélytelen.
Új világ jön, ami már rendezgeti a valóságunkat: az új realitás.
Összeérnek olyan folyamatok, amelyekben az új technológiai fejlesztések már lehetővé teszik az emberi lét biológiai, kognitív és erkölcsi teremtettségének módosítását, átírását.
A tudomány új és újabb eredményei immár potenciálisan lehetővé teszik az emberiség feletti befolyást és a jövő részbeni formálásának képességét.
E technológiák az emberiség történetében eddig soha fel nem merülő egzisztenciális és ontológiai kérdésekkel szembesítenek.
Amit most tudatosítanunk kell, hogy e minden korlátot maga mögött tudó tudományos haladás mindig emberbarát világjobbításként jelenik meg, ám mindig a hatalom- és profitéhség mozgatja.
Most az a kérdés, miként érint ez bennünket, magyarokat, és hogyan nézzünk akkor a szabadságharc és a forradalom kérdéskörére?
A mesterséges intelligencia jön, mindent lát és mindent győz. És az ember bármit is remél, a következő három területen sem lesz kíméletes:
a., kihívást intéz a nemzetállam, mint szuverén alakulat és mint gondolat ellen
b., átalakítja a szervezetirányítást és vele a kormányzást, végső soron a társadalom szerkezetváltozását idézi elő (arra egyszerre több felől is hatással lesz, ezek a folyamatok futnak majd egybe)
c., olyan szintű technológiai kontrollt biztosít a hatalom számára, amelyben a “gondolatrendőrség” tudományos, de valóságos működését tapasztalhatjuk.
Kérdés, hol húzódik majd a hatalom és az állampolgár közötti határvonal, ha maga az állam egyre inkább az egymással rivalizáló globális-regionális tömbökben oldódik fel?
Mit jelentene ekkor a forradalom, mit a szabadságharc?
Azt hiszem, a “forradalommal” egy lejárt lemezt pörgetünk, miközben a mi hátunkból hasítják azt a szíjat, amivel az új világrend barázdáit szántják. Csak pörgünk magunkban a probléma körül, míg végig nem fut a tű és ki nem kapcsol a lemezjátszó.
Pedig ki kéne akadnunk.
Már a közösségi média korában kiengedtük a kezünkből saját életünk kontrollját: önként átadtuk a ránk-látáshoz kellő adatainkat és a belénk-látáshoz szükséges szokásaink lekövetésének lehetőségét. Mit várunk attól a korszaktól, amelybe most léptünk? Amelyben a közösségi média átadja magát és a hatalmát egy még nála is félelmetesebb Programnak?
Ez a Program nagybetűs. Nem csupán lenyűgöző technológiai evolúciója van, hanem nagyon is emberi célja.
Azt állítom, hogy a szabadságot nem a szándékosan egymásnak ugrasztó politikai világképek és narratívák veszélyeztetik elsősorban, hanem a mindezt az agressziót az egész társadalomban rendszerszinten lehetővé tevő, a globális info-technológiai hálózatokat kiépítő és működtető, az egyes ember személyes adottságait kiismerő, azzal visszaélő és észrevétlenül manipuláló, az emberi szellemet mérgező gondolkodásmódok fogyasztásába szorító platformok. És azok urai.
Eddig is ez történt.
Ám ez a folyamat most exponenciálisan eszkalálódik.
Új időknek új harcaihoz új jelentés és új eszköz dukál. Ahhoz, hogy az új típusú szabadságharchoz a saját közösségünk számára megoldást találjunk, át kell gondolnunk egy sokkal kényesebb fogalmat is.
A nemzetállamét.
A nemzetállam áll elsőként a mesterséges intelligencia célkeresztjében.
Első körben a globális digitális gazdaság és infokommunikáció hatásain keresztül.
A mesterséges intelligencia kiszervezi alóla gazda(g)sága egy tekintélyes részét, anélkül, hogy a nemzetállam érdemi ellenállást tudna tanúsítani. A Meta, az Amazon és a Google óriási direkt hatással van az európai nemzeti piacokra. A digitális értékesítési hálózatok nemzeti, de akár kontinentális alternatíva hiányában lefölözik, amit lehet. Magyarországról is. Egy digitális gyarmatbirodalom részei vagyunk.
A szuverenitás, mint egy nemzet valós önrendelkezési képessége, a kisebb, közepes és gazdaságilag jobban kitett országok számára radikálisan beszűkül. Névlegessé válik. Az, hogy mindeközben egy ilyen terület felett a jelenlegi államhatárokon belül milyen természetű kormányzás biztosítja a rendet, még nyitott kérdés. Az biztos, hogy minél nagyobb a rend-igény, annál jobban megjelennek a nyílthasználatú, a lakosság biztonságát és nyugalmát - egyúttal teljes kontrollját - biztosító technológiák.
Várhatóan hiperformális demokráciákról beszélhetünk.
A tárgyát valós időben is vizsgáló történész, Yuval Noah Harari szerint a jövőben a globális óriáscégek még direktebb hatással lesznek a nemzeti intézményrendszereken belül megszülető döntéshozásra. Egyrészt a politikán keresztül, másrészt a globális szinten automatizált döntéshozás miatt. Ő adatalapú diktatúrákról ír, új könyvében (Nexus) az AI általi valós fenyegetettségben látja az emberi identitás, szuverenitás és döntéshozás, valamint a demokrácia jövőjét.
A globális vállalatok urai az AI-fejlesztések miatt még inkább urak lesznek. Az állam egyre inkább e szupranacionális vállalatok érdekképviselete lesz, a formális erőszakszervezetek működtetésével.
A nemzetállamot érintő hatás még, hogy a mesterséges intelligencia jelenti az új fegyverkezési versenyt. Olyan hadászati versenyelőnyt jelent, ami azonos technológiai képességek mellett is döntő lehet. Sőt, meg tudja fordítani a viszonyokat: amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát és Kijev irányába is megindultak, az ukrán főváros felé tartó ellenséges konvojt egy néhány tucat emberből álló drónos különítmény vágta haza globális hálózatok és mesterséges intelligencia segítségével. Kijev ezért menekült meg.
Az AI önmagában átrendezheti a geopolitikai viszonyokat és a katonai szövetségi rendszereket kívül-belül. Ezt Henry Kissinger is elmondta, amíg élt. Márpedig ő a hatalom természetét értette jól, nem a technológiáét.
Jelenleg két nagy AI-hatalom van: Az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság. A többiek csak a kanyar után következnek. India sötét ló. Ahol az AI-fejlesztés, ott a jövő. Ahol a jövő, ott az AI megnövekedett energiaforrás-igényére is választ kell találni. És az nem az LNG-ről szól. Miután az AI fejlődési potenciálja a hipotetikus korlátlan, a hozzá való engeriaellátást is meg kell tervezni. Ami első lépésben jelentős többletigényt jelent.
MAGYARORSZÁG 2024.
1956 ünneplése okkal szól arról, mit is ünneplünk egyáltalán. A magyar nép forradalmat robbantott ki és szabadságharcot vívott az őt saját országában fojtogató idegen nagyhatalom jelenléte ellen, egyúttal egy élhetőbb belső működés reményében.
A Válasz Online az ünnep alkalmából új, eddig sosem látott fotókat közölt a forradalom időszakáról. Egy akkor élt fiatal teherautósofőr képei ezek, amelyek pontos rálátást adnak az események hétköznapi megjelenésére. Az egész közlést majd ITT javaslom elolvasani, most számunkra e napvilágra hozott gyűjteményből egy képet szeretnék kiemelni, mert a maga nemében ikonikus hatásúnak tartom. A kép vélhetően 1956. október 25.-én készült, azon a napon, amikor a Kossuth téren a Parlament előtt a szovjetek az összegyűlt tömegbe lőttek. Ez a számos halálos áldozatot követelő “véres csütörtök” napja.
Mit látunk?
Szovjet tankok vs. magyar emberek.
Kifejező szembenállás.
Ha támadna egy ilyen, a szabadságunkat veszélyeztető idegen hatalom, ma is farkasszemet néznénk a tankjaikkal. Csakhogy: van ilyen, a szabadságunkat veszélyezető idegen hatalom, és mi magunk tankoljuk fel őket. Ők meg ontják ránk, ami a csövön kifér. Ám mi adjuk a puskaport önmagunk lábonlövéséhez.
Ha mobiltelefont és közösségi médiát használunk, már biztosan átadtuk láthatatlan börtöncellánk személyes kulcsát egy idegen hatalomnak.
Az adatainkat. Nem egy, hanem több nagyhatalomnak. Mindent. Előbb és teljesebben látnak minket, mint a hazai nemzetbiztonság. A helyzet így sem egyénileg, sem nemzetileg nem biztonságos.
Már jóval a “konnektivitás” feltalálása előtt mi, magyarok (pontosabban: mi, magyarok is) nagystratégiát alkalmazva szabadon kapcsolódtunk amerikai, vagy kínai telefonunkkal amerikai vagy kínai közösségi hálózatokhoz és rendeltünk házhoz amerikai vagy kínai bármit. iPhone vagy Xiaomi, Instagram vagy TikTok, Amazon vagy Temu - amíg kézben tartjuk őket, a markukban tartanak.
Adatok vagyunk, amivel az AI csodákra képes.
Talán érthető, miért hasznos újra feltennünk a kérdést:
Mi a forradalom és mi a szabadságharc?
A forradalom visszatérés az eredeti rendhez. Ám most már azért is küzdünk, hogy mi az eredeti. Az AI megnyitotta a korlátlan (mis)másolás korszakát: a deepfake mögötti technológiai fejlesztésben 2025-re ígérik a megkülönböztethetetlen digitális megjelenítést, vagyis bárki, bármikor, bárkit és bármit - hamisíthat. Legalábbis technikailag, online. Hangot, képet, videót, szöveget. Új értelmet nyer a biblikus “jelenések”, de ez lesz csak igazán apokaliptikus.
A forradalom esetében a “visszatérés”, a “re-volúció” már csak akkor értelmezhető, ha az AI előtti világban maradunk. Ami választás kérdése, de ha távol tartjuk magunkat a fejlődéstől, technológiailag azonnal bekövetkezik az új kőkorszak. A Mustafa Suleyman által megfogalmazott “kordában tartott” üzem jól hangzik, mert több, mint a szabályozás, a realitást nézi, de ott sem kapunk garanciát arra, hogy ez a bizonyos globális szintű kordában tartás megvalósulhat.
A forradalomnak így csak az új értelme lesz jelen: a jövőre néző. Az AI újabb és újabb területhódítását nevezzük majd forradalminak. Civilizációs előrelépésnek fogjuk nevezni, ami már nem ad módot a visszatérésre. A technika visszafordíthatlatlan, instant evolúciós hatást készül gyakorolni az emberre.
A szabadságharc azonban a forradalom értelmének elvesztése után is értelmezhető marad. Ez lesz az emberiség számára a legfőbb egizisztenciális kérdés.
Ám a szabadság rétegzett jelentésű fogalom, és az eltérő layerek mögött más-más valóságot találhatunk. Meg kell neveznünk azt, amit elsődlegesen értünk alatta.
A probléma megragadására javaslom a “kettős szabadságharc" kifejezést.
A kettősséggel elvileg több minden befogható, de a magam részéről a pártpolitikai szintet (ami a napi szint) nem veszem bele. Így kettős szabadságharc alatt egyaránt értem a személyes adattá válás feletti önrendelkezés visszaszerzését, és az életemet befolyásoló döntések emberhez-kötésének jogát.
Mindkettő az emberi méltóságból fakadó olyan egzisztenciális önrendelkezés megőrzésére irányul, amely az emberi sorsot - legyen az bármilyen - a személyiség és a személyesség keretén belül tartja.
Szabadságharc az elnyomó hatalom elleni harc is, természetesen, de a valódi cél valójában már nem csupán a szabadság, hanem az emberi lét-mivolt megőrzése a gépi felszámolás ellenében.
Civilizációnknak meg kell őriznie az embert.
Ám ez a civilizáció nem fogja megőrzni. Ez a civilizáció új jelentéssel tölti fel az elembertelenedés fogalmát. A forradalom új értelmében az emberitől való végleges megszabadulás (tökéletlenség, személyesség, valós kötődés) mint a korábbi “gyártási hibák” felszámolása jelenik meg.
Az AI vezérelte folyamat a tökéletes hatékonyság könyörtelen diadalmenete.
A mesterséges intelligencia sokrétű, valóban az embert segítő és a világot jobbá tevő képessége ellenére állandó fenyegetés. A kapitalizmus logikájával hívták életre és a szerint fejlődik. És annál gyorsabban fejlődik, minél kevesebb morális szempontnak és törvényi regulációnak kell megfelelnie. És ha meg is felelne mindennek: a mesterséges intelligencia az emberi tudás és természet emberi korlátokat meghaladó góleme.
Egyenrangú-e a fazekassal az agyag?
Vagy mondhatja-e az alkotás az alkotójának: nem te alkottál engem!? Nem függök tőled!?
Ez a szabadság végső kérdése.
A bibliai Teremtéstörténetből tudjuk, hogy az első Ember e kérdésekre igennel felelt. Annak következményeként az emberiségbe beleszülető minden egyes lélek meg kell küzdjön azért, hogy önnön emberi sorsa, vagyis képmási minősége jövőjéért nemet tudjon mondani.
Ez az ember igazi és végső szabadságharca.
Mit mond majd az ember által alkotott intelligencia ugyanerre a kérdésre saját teremtője felé?
Vagy ő hamarabb megtanul nemet mondani? És ez a hamar nekünk nem lesz már késő?
Olyan túl sok időnk nincs ezen gondolkodni.
És félreértés ne essék: addig sem mindegy, hogy milyen országban élünk.
De ha nem látunk a szemünktől, minek is panaszkodunk.
Magyar Digitális Állampolgársági Program: ON.
Mit tehetünk?
Érezzük, hogy az emberiség önmaga lehetőségei fölé nőtt és több forgatókönyv is esélyes a Legrosszabb Eredeti Felforgatókönyv Bíbor Glóbusz-díjára. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, sem a percet, de a módot sem, amikor és ahogy a földi civilizáció jelen formájában véget ér.
Arra készüljünk, hogy az élet megy tovább, és arra, hogy nagyon rövid időn belül nagyon másképp fogunk élni.
Az AI üstököse száguld felénk, ideje, hogy Lutherre hallgatva elültessünk még egy fát. A Jövőbe Vetett Hit Fáját - nem a kutyafáját.
Figyelnünk kell majd arra, hogy mi az emberi lét minimuma. Valószínűleg a csendes figyelem és a lelkiismeret környékén kapjuk az értesítéseket. Valami vagy Valaki zavarja a szedált nyugalmat. Jelzésként.
Mert valójában mindig az emberi lét maximumát kell céloznunk. Ki kell maxolnunk földi pályafutásunkat. A Élet Max Program azonban már kész, vérrel írta a Legnagyobb Intelligencia, mert az nem törölhető a lélekből. Sem az belőle. Nincs nála előrelátóbb Program.
Szóval telepíteni és futtatni kell.
Önmagunkban.
És végleges győzelmet arattunk szabadságunk harcában.
Hajrá, Magyarország. Hajrá, magyarok!
UTÓIRAT:
Azt írtam, hogy a szabadságot nem a szándékosan egymásnak ugrasztó politikai világképek és narratívák veszélyeztetik elsősorban… - és ez igaz. De azt nem állítottam, hogy az egyébként ne le fontos.
Az itt és a most.
Nos, arra még március 15-dike kapcsán javasoltam egy megoldást. Ráadásul forradalmi, a szó szoros értelmében: “A forradalom ma azt jelenti, hogy békés eszközökkel kiejtjük a játékból a megosztásra törekvő politikai reflex legfőbb eszközét”:
A mesterséges intelligencia kérdésében avatott véleményt fogalmaz meg Békefi Bálint filozófus, teológus, programozó mérnök. Bálint könyvet írt az AI és a keresztény hit viszonyáról, amelynek első részében pontosan képbe hoz arról, miről is beszélünk, utána pedig rendkívül izgalmas problémaköröket vázol illetve válaszol meg. A könyvbemutatón beszélgettünk múlt pénteken, a teljes beszélgetés megtekinthető itt:
Ha másképp látjátok:
Ha jönnétek máskor is, iratkozzatok fel a hírLevélre: