1 Comment
Nov 17Liked by Horváth Gergely

A katolikus "boldoggá avatáson" szoktam gondolkodni - hogy az vajon mit jelent, ez a boldog-állapot eltér-e a földi keretek közt megélhető boldogságtól (van ugye örök boldogság...), lehet-e (és mit) tenni, "megdolgozni" érte...de ez csak mellékszál.

A "gyászos" részhez csak azt kapcsolnám hozzá, hogy nekem pl. sokat adott több olyan eszköz, ami segített hozzáférni a veszteségélményekkel (nem csak halállal) kapcsolatos mindenfajta érzésekhez. Úgy éltem meg, hogy valamiféleképp a "mély, sötét lyuk aljára" , így a hitem aktuális valóságához is segítettek (önrombolás nélkül) eljutni. Az egyik ilyen az volt, amikor a csendes lelkigyakorlat bejött az életembe. Az eléggé berúgta az ajtót. Meg még a népköltészet, a zene, a

és egy konkrét, veszteségfeldolgozást segítő, egyszerű cselekvéssor is. (Ld. magyar pszichiáterek alapította Gyászfeldolgozás Módszer Magyarország Központ - de nem potyareklámnak szántam)

És az is eszembe jutott, hogy mivel a boldogságnak része (sőt ezek szerint szükséges eleme) a fájdalom, teljesen szó szerint kell venni azt a felszólítást is, hogy "MINDENÉRT hálát adjatok".

Köszönöm ezt az adást is, ezúttal is ADÁS volt 😊

Expand full comment