VAN MÁS VÁLASZTÁS?
Hogyan szavazok és miért beszélek erről? Különkiadás.
A tegnap esti televíziós választási vita után úgy döntöttem, hogy a hírLevélben soron kívül kiküldöm Somody Imrével közös beszélgetésünk - szintén tegnap - megjelent epizódját a választásokról. Különkiadásként, mert nem szeretném az ilyen szintű napi politikát rendszeresíteni a Gondolatkertészetben. Sok minden érinti, karcolja a politika felületét abban, ami itt megjelenik, de a napi aktualitás vagy állásfoglalás más lapra tartozik.
Egyúttal elnézést kérek Clint Eastwoodtól, mert ma az ő 94. születésnapja van, és ennek örömére eredetileg az 5 SZÁMUNKRA IS HASZNOS TANULSÁG CLINT ÉLETÉBŐL témát terveztem kibontani, de a Választás üti e születésnapi megjelenést. Bár gyertyák így is lesznek, mert tegnap csontig égtek.
A Gondolatkertészet pop, kultúra és újragondolás. Engem a kíváncsiság hajt, és azt remélem, ez végül neked is jó lesz. Ha tényleg, iratkozz fel bátran:
A Gondolatkertészetbe olyan témákat gereblyézek egybe, amelyekben ha egy kicsit mélyebbre ásunk, itt-ott jobban látszik majd, hogyan lépjünk legközelebb (vagy hogyan ne). A Kertészkedés örömteli, de munkás. Azzal tudod segíteni, ha megosztod valakivel, akinek gyümölcsöző lehet, ami benne terem. Ezt jelenti, amikor arra kérlek, hogy LÉGY MAGVETŐ!
Különvélemény címen fut Somody Imrével közös beszélgetés-sorozatunk, amelynek idényzáró epziódjában arról beszélgettünk, hogyan viszonyulunk a választás kérdéséhez; mit jelent számunkra június 9., ha jelent egyáltalán valamit, mik a tétek és mik nem, mit gondolunk Európa, az önkormányzatok és a kapcsolodó kérdések tekintetében. Imre egykoron, menő üzletemberként területe egyik globális játékosa volt, nem mellesleg hazánk uniós csatlakozásának idején annak kommunikációjában vitt fontos szerepet. Ma már őstermelő és könyveket olvas. (Közös olvasmányainkról is beszélgettünk korábban, még advent idején, az epizódokat megtaláljátok a Gondolatkertészet podcast-streaming felületein, ha visszapörgetitek a listát.)
Ebben a beszélgetésben van egy pont, amikor elég erősen összefeszülünk. Nem véltelen, hogy melyik az a pont. Na, pont azt lehetett látni tegnap a tévében. Az eredményét. Az eredmény, jó eséllyel, tényleg egyfajta vég. De van előre, és ezért vált különösen fontossá számomra e beszélgetés maga - ezért küldöm el hírLevélben. És azért leszek benne a választásaim kimondásában is teljesen nyílt, mert az életem nem a politikai közélet által felfestett koordináták között zajlik, viszont minden egyes választás lehetőséget ad az újragondolásra: mit fejez ki a politika abból, ami nekem személyesen fontos?
Csak felütésnek:
“-Figyelj, amit igazából leváltanék - ha tehetném - ezzel a szavazással, az a negatív kommunikáció, ami megöl és meggyilkolja az emberek lelkét. Ezt valóban leszavaznám egy az egyben. Csak az a dilemmám, hogy ez a mesterfokon, művészi szinten űzött negatív kommunikáció egy olyan értékeket valló pártalakulat által műveltetik, amelynek értékrendjét osztom. Na, most ugye a dilemma vagy a feszültség meg abban van, hogy ha egy keresztény értékrendű országban szeretnénk élni… és akkor most nem beszélek már arról, hogy hívőség, mert úgy látom - tapasztalatból -, hogy az már nem értelmezhető. Maradjunk annál, hogy keresztény értékrend. Azzal sem fér össze a negatív kommunikáció ilyen mértékű alkalmazása…”
Mi volt a modern magyar poltikai kommunikáció ősbűne?
Milyen képességünket veszítjük el a negatív kommunikációval?
Mi fejeződik ki egy hívő ember választásában?
De most őszintén.
Miért ne legyek tisztességes?
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM:
