Nem volt szerelem első látásra.
Ridley Scott és Russell Crowe 2006 és 2010 között négy filmet készítettek együtt (Bor, Mámor, Provance, Amerikai gengszter, Hazugságok hálója, Robin Hood), ami visszanézve már egy evidens kollabként tűnik fel, de azért 2006-ban az első közös film után még váratlan fordulat volt a második.
A Gladiátorra a Bor, Mámor, Provance…
Azt, hogy Crowe veszett jó színész, már a Gladiátor előtt tudtam. De eltekintve egy Salma Hayekkel közös romantikus pillecukor-falattól ez a csiszolatlan, “maximusos”, drámai alkatú, küzdő, természetes férfierő jelentette számomra az ausztrál színészt, aki ebben az opusban valami mást hoz. Csak ez nem első látásra jött le.
A másodiktól aztán már minden beütött, a bennem élő lelkes néző megadta magát Ridley mester rafinált hatásvadászatának. Szívesen lettem áldozat.
Ebben a moziban két nagy, sokunkat foglalkoztató kérdés, illetve a rájuk adandó “válasz” van bölcsen és ízléssel egymásba fűzve:
a., hogyan léphetünk ki saját mókuskerék-meghajtású életünkből?
b., hogyan találhat egymásra férfi és nő, ha mindkettő kapcsolódási nehézségekkel küzd?
Ezt a két szálat boncolgatjuk Annamáriával a beszélgetésben, amelyben azért az is felmerül, hogy le lehetne-e ezt a történet játszani itthon, Magyarországon, illetve akkor, ha az ember nem shortolja kőgazdagra magát a tőzsdén, vagy nem gyűjt egyébként borvidékeket.
Szóval: átlagemberileg le tudnánk-e ezt a szívet melengető történetet hozni?
A dilemmák persze szembesítőek:
“Az a tanulság a végén, hogy élni akarsz vagy sok pénzt keresni?”
Másfelől elég egyértlemű, mit érdemes esetleg újragondolunk:
“El kell fogadnunk azt a tényt, hogy az érzelmek megélése az nem feltétlenül pénztárca vagy folyószámla-függő. Tehát ha én azt gondolom, hogy csak az lehet boldog, akinek Provance-ban van birtoka, akkor nagyon nagy bajban vagyok, ha itt kell élnem Magyarországon. Ha azt gondolom, hogy öt hektár szőlőbirtok alatt nem áll meg a boldogságom, akkor nagy bajban vagyok, ha mindössze két balkon-ládám van. Abban, hogy az ember a saját életében a célokat, meg a hozzájuk rendelhető jó érzéseket hogyan tudja átgondolni és megalkotni, nyilván mindegyikünk tesz összehasonlítást másokkal vagy másokéval, de nagyon nem mindegy, hogy kivel hasonlítod és méred össze magad. Ha egy átlagember összeméri magát egy milliárdossal, és vegyünk mondjuk egy jobb fej Bill Gatest, aki könnyedén megteheti, hogy akár egész Provance-t megveszi, ha akarja, akkor gondolhatjuk, hogy könnyű neki, mert bármit megvehet pénzen. Erre azt szoktam mondani előadásokon, hogy egyetlen vigasztaló dolgunk van: nézzük már az arcukat ezeknek a milliárdosoknak! Citromfejük szokott lenni jellemzően, merthogy akárhány milliárd sem tesz boldoggá; a pénz az élet érzelmi minőségén nem javít.”
Rendben, de akkor hogy lehet kiszállni mégis, mi kell hozzá most és mi segíthet a múltból? Miért van ebben a történetben annyi jó mondat és miképp nézzünk utána a saját életünkre?
Felírható-e az újrakezdés receptre és hogyan lesz vérengző tőzsdecápából boldog kishal?
És kivált: miért érezzük úgy, hogy ez a két ember tényleg együtt marad a végén?
IGAZÁBÓL SZERELEM? avagy a szerelmesfilmek és az életünk
Tari Annamária pszichoterapeuta és Horváth Gergely beszélgetései
FELTÖLTŐDÉS: 2., “Kaland” évad 2. epizód:
BOR, MÁMOR, PROVENCE (A Good Year, 2006)
A felvétel 2022 nyarán készült.
Szereplők: Russell Crowe, Marion Cotillard, Albert Finney, Freddie Highmoore
Rendezte: Ridley Scott
Írta: Peter Mayle, Marc Klein
Az évad létrejöttét segítették: Lukács Lívia, Nagy Ramóna, Pacsay Attila, Puss Gergő.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK:
Lehet, hogy ebben a filmben a 68-as nemzedék gondolja újra a szerelemhez való viszonyát?
A szabadság meg a szeretem:
Share this post