Senki sem ültetheti Baby-t a sarokba!
Egy egész generáció kertmozis kamaszkorának egyik legvagányabb kijelentése.
A táncos Johnny ezzel a mondattal oldja le Baby-t az atyai szigor láncairól; elegánsan, de az ellentmondásnak esélyt sem adva. Épp olyan menő volt, mint ahogy táncolt, meg amit a mikrofonba mond közvetlenül ezután a színpadon.
Ó, azok a boldog nyolcvanas évek, legalábbis Amerikban, amikor az izgalmas - ottani - hatvanas évekről lehetett így megemlékezni! Hát persze, hogy mi is így szeretnénk felnőni… Amikor itthon néztük a Dirty Dancing-et a nyolcvanas években a káder-korszak végjátékának idején, azért mégiscsak a vágyott új világ történetét láttuk benne.
Ám közben nagyot változott a világ rendje, és a 21. századra egyáltalán nem evidens, hogy ki ültethet a sarokba kit.
A Gondolatkertészet pop, kultúra, újragondolás. A KERT uborkaszezonban is terem és e hírLeveleken keresztül osztja szét termését. A hírLevélre az alábbi gomb aktiválásával tudsz feliratkozni e-mail címeddel, vagy ugyanitt tudod előfizetéssel támogatni a Kert munkálatait. Köszönöm, ha megteszed:
A szülő-felnőtt gyerek kapcsolatban egyre nagyobb számban idegenednek el egymástól a családtagok. Ez a jelenség akkor is megtörténhet, ha egyébként “jó szándékú” nevelés alatt nőtt fel a gyermek.
Az okok között jelen lehet a válások hatása, a nagyon elkötelezett szülők túlzott elvárásai, az újkeletű és sokszor kibogozhatatlan pszichológiai problémák és az a kulturális paradigmaváltás is, mely szerint a családi kötelezettségek összetartó erejét kikezdi az egyéni önmegvalósítás és boldogságkeresés.
Mindezek együttesen végül egy új, összetettebb családmodellhez vezetnek, amelyben lényegében természetesnek tekinthető, ha a felnőtt gyerek saját boldogságkeresése miatt megszakítja a kapcsolatot szüleivel. Legalábbis azzal, akit mérgezőnek érez önmegvalósítása útján…
Eme elhíresült társadalmi diagnózist a The Atlantic-ban írta meg dr. Joshua Coleman pszichológus négy évvel ezelőtt, még a covid hullámverései között. Sokan sokféleképpen próbálják azóta is megragadni a családi kötelékek átértelmeződésének következményeit a nyugati társadalmakban. Az talán kimondható, hogy az életút korai fázisainak tehermentesítése a személyes megküzdések alól nem tűnik jó iránynak.
Ha a gyerek önmegvalósításra hivatkozva rúgja fel közösségi kötelezettségeit (és általában a kötelezettséget magát), úgy a család válik e kötelezettségek elsőkörös szimbólumává és a “lemondás” céltáblájává. Akár jól működik, akár rosszul. Kivált, ha rosszul.
Amikor Annamáriával az Igazából szerelem? podcast-sorozatunk második évadához válogattunk filmeket, a “nyári kalandok” szezonja volt lelki szemeink előtt. Azok sorsfordító volta - már amikor tényleg az.
Mert a nyárhoz valahogy könnyen társítjuk magunkban a nagy szerelem megtalálásának vágyát, de elfogadjuk azt is, ha a nagy ábrándból csupán “kaland” lett.
Már aki elfogadja.
Az biztos, hogy épp ezek a “nyári kaland” szerelmesfilmek igazolják - bármennyire romantikusak is -, hogy maga a párkapcsolat is erős tanulásból áll, amelyben a negatívabb személyes élmények is segíthetik a fejlődést - ha jól értjük meg őket.
És ha a családon belül elfogadott lett teljesen “offolni” anyát és apát, mit jelenthet ez a talán még strapásabb hosszútávú párkapcsolatokra nézve? Igen, a “nyári kalandok” alatt nem feltétlenül a hosszútávot keressük. A váratlant azonban mégis.
És ebben a váratlanban, ami mindig egy találkozás, megjelenik a tanulás kockázata.
Ez történik Babyvel is a Dirty Dancingben. Még akkor is, ha Baby különleges lány. De vajon hogyan fér meg egy bakfislány felnövéstörténetében zúgó hormonok idején és szenvedélyes táncosok körében az a jótanács, ami a film egyik kulcsmondata, a
“Bízd rá magad!”?
És hogyan lehet belefutni a szerelem téttel bíró első nagy élményeibe úgy, hogy a vége ne elidegenedés legyen a másiktól vagy épp önmagunktól? Mikor és hogyan lehet elszakadni a családi kötelékektől kamaszkorban úgy, hogy a szülőkkel való kapcsolat is kibírja és az életünk se csússzon félre?
A beszélgetésben szóba kerül:
az abortusakodás
egy ritka apa-lánya viszony és annak kihívásai
az alfahím és a belső valóság
példabeszéd: a bakfislány döntésének következményei
a boldogvég mögötti igazi jövőkép
a mellékszálak felismerései
az abortusz-dilemma
a profi táncos esete az tüzes előadással
a nyári kalandok veszélye a “nem-Babyk” számára
a film mögötti igaz történet
a társastánc mint konfliktuskezelés és mint kommunikáció
ki vezet és mikor jó a vezetés
hol van a vége
IGAZÁBÓL SZERELEM? avagy a szerelmesfilmek és az életünk
Tari Annamária pszichoterapeuta és Horváth Gergely beszélgetései
FELTÖLTŐDÉS: 2., “Kaland” évad 3. epizód:
DIRTY DANCING - PISZKOS TÁNC (Dirty Dancing, 1987.)
A felvétel 2022 nyarán készült.
Szereplők: Patrick Swayze, Jennifer Grey, Jerry Orbach, Cynthia Rhodes
Rendezte: Emile Ardolino
Írta: Eleanor Bergstein
Az évad létrejöttét segítették: Lukács Lívia, Nagy Ramóna, Pacsay Attila, Puss Gergő.
KAPCSOLÓDÓ NYÁRI KALANDOK A 2. ÉVADBÓL:
Hogyan kezdjük újra az életünket - akkor is, ha nem vagyunk milliomosok?
Lehet, hogy ebben a filmben a 68-as nemzedék gondolja újra a szerelemhez való viszonyát?
A GONDOLATKERTÉSZET ajánlással és továbbküldéssel terjed. A megosztás jócselekedet - LÉGY MAGVETŐ:
Share this post