Kedves Barátaim a Kertészkedésben,
vannak közöttünk értő társak, akik gazdálkodnak vagy valódi kerteket virágoztatnak fel, így ti tudjátok igazán, mit jelent, ha egy növény évelő. Miután megtermi, amire hivatott, láthatóan elszárad, ám láthatatlanul, benne a földben megőrzi életképességét hóban-fagyban.
Földbegyökerezve ámulunk e csodán.
Remélem, nem siklunk el fölötte, mert az ember és szellemi termőföldje, a kultúra is képes hasonlóra. És ami azt illeti, szükségünk is van rá.
Kedves Barátaim,
van egy jó hírem, meg egy kellemetlen.
Kezdem az utóbbival: jön a tél.
A 2025-ös év első hírLevelében szeretettel köszöntelek Benneteket és hálás vagyok a Gondolatkertészet eddigi útjáért! Egyúttal szeretnélek röviden tájékoztatni arról, hogy szerintem miért jön a tél és hogyan tudunk áttelelni, mi hozza el a tavaszt és mit tesz ezért idén a Gondolatkertészet - legalábbis amennyiben az ember tervez. Szeretnék megerősíteni néhány korábbi szempontot és közreadni a teljes tavalyi újévi beszédet, mert váratlanul kiderült róla, hogy - évelő.
A TÉL
Érezzük, hogy történelmi időket élünk, több fronton is sűrűsödnek az események: háborúk és béke, mesterséges intelligencia, éghajlati anomáliák, katasztrofális környezeti történések, genetikai áttörések… Fel sem tudjuk fogni, úgy követik egymást a fordulatok. És épp ez az. Többségében úgy érezzük, hogy mifelénk, Európában inkább ráfázhatunk a közelítő időszakra. És ha ráfázhatunk, akkor az tél.
“Kommunikációs és információs kábulatban élünk” - így fogalmazza meg az alapélményt Byung-Chul Han kortárs filozófus. Nem véltelenül: Már a digitális létet is valóságként értjük, ami a relativizálódás új dimenzióját és új, valós érték nélküli értékrendszerek dominanciáját hozza magával. Érzékeljük, hogy az eddigi rend felborul és gyorsulva haladunk a világrendetlenség felé. Fontosnak tartott értékeink mintha súlytalanná válnának. Érezzük a kísértést, hogy a túlélés érdekében némelyik értéket kidobjuk az európai kultúra elmúlt háromezer évéből. Főleg az utolsó két évezredtől válnánk meg sebesen.
De ideje van mindennek. Reméljük, hogy az újraéledő hidegháborús hangulat még ha fagyottá is teszi a viszonyt országok és birodalmak között, inkább levezeti a feszültséget. Jól emlékszünk még a hidegháború történelmi példájára, mert bár tavalyi hó, emberöltőn belüli. Akkor levezetett egy világégést a maga ideg-háborújával, majd enyhülésével adott egy röpke, de generációk számára megélt tapasztalatot arról, hogy a kooperáció mennyivel termékenyebb.
Megéltük a nyílt szembenállás helyébe lépő együttműködés realitását. Az európai kultúráról beszélek, amelynek történelmileg elidegeníthetetlen része a hazánk is. Ám valahol mintha megint utat tévesztettünk volna. Közösen.
Azt is látjuk, hogy a globális felhevülés idején a tél lehet enyhe. Ennek ugyan a nyár is megkéri az árát, de azoknak, akik nem csinálnak sportot a hógolyózásból, mégiscsak kedvező. A természetnek kevésbé. Viszont tény, hogy időközben az emberiségnek olyan közös, csak globális együttműködéssel megoldható problémái lettek, amelyek közös cselekvés hiányában hosszú telet is okozhatnak. Mert például eddig csak az ember vethette el magától önnön ember(i)ségét, ám hamarosan más is megfoszthatja tőle.
A hideg napok ugyan jönnek, de a bölcs ember befűt neki.
Fel tudunk rá készülni.
Mert a télben - amely történelmet jellemző értelmében tehát reménység szerint rövid lesz és enyhe - egy momentum elkerülhetetlenül benne van. És ez benne van, nem csupán utána következik.
A TAVASZ
A Gondolatkertészetben 2025-ben megrakjuk és körülüljük a tavasz egyik tábortüzét.
Valami nagy-nagy tüzet fogunk (tervezünk) rakni.
És miközben őrizzük a lángot, az újrafelfedezés kíváncsiságával fordulunk főként, bár nem kizárólagosan európai és magyar kultúránk felé:
továbbra is kiemelten fontosnak látom a párkapcsolatainkat szervező ideálok, életszerűségek és megoldások újragondolását, ezért új évaddal folytatódik Tari Annamária pszichoterapeutával közös podcast-sorozatunk, az Igazából szerelem?. Február elejére felkerül az oldalra a teljes első évad (hétfő délutánonként, többnyire hírLevél is megy ki róla), utána pedig folytatólagosan következik a 7. évad, amiről hamarosan jönnek a részletek is.
nagy öröm, hogy a Reformáció ünnepnapján indult Hegyibeszédes podcast-sorozat elsőre megtalálja a maga közösségét. Folyamatosan folytatjuk, amíg a Hegyi beszéd végére nem érünk. Köszönet érte nektek és Kókai-Nagy Viktor teológusnak. A felvételekkel itt is kicsit előrébb vagyunk már, lesz egy-két epizód, ami megütött. De épp ezt vállaltuk; hagyjuk, hogy hasson…
ha minden jól megy, 2025 lesz az első olyan év, amelyben a Gondolatkertészet csatlakozik egy olyan országos kezdeményezéshez, amely egész évben tart és olyan ügyet szolgál, amely radikális kihívások előtt áll.
2025 lesz viszont az első olyan év, amelyben itt a Gondolatkertészetben önállóan indítunk egy tematikus évet. Főszereplője egy nem mindennapi magyar alkotó, művész, gondolkodó. Nagyon szeretném, ha közös felfedezésre indulnánk, úgyhogy a terv is az, hogy közösen járjuk majd körbe az életművet. Részletek hamarosan.
indul egy heti rendszerességgel jelentkező jegyzet is, amelyben aktuálisan érdekes témákra reflektál a kulturális kommentátor. Miután alacsonyan szállnak a közéleti bemondások, már januártól rendszeresebben jelentkezik a Gyökérkezelés is. Szóval erősödik az építő kritika, de talán lesz egy-két parázs beszólás azok felé, akik rossz fát tesznek a tűzre.
és elsősorban: jönnek továbbra is az avatott beszélgetőpartnerek, akik tudásukkal és tapasztalataikkal irányadó fogódzókat tudnak adni számunkra az élet különböző kérdéseiben.
És ez még nem minden, és nem mindenki. Az élet majd úgyis formálja a terveket. Mert ahogy ICE barátom mondta volt még negyedikben osztálykiránduláson a múlt évezredben; “Ha a térkép és a táj nem egyezik, úgy a táj szerint kell eljárni”.
A MEGTALÁLT MÚLT ÉVI BESZÉD
Visszahallgattam a Gondolatkertészet tavalyi újévi beszédét, és rájöttem, hogy még aktuálisabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Ezt tudod a Levél elején meghallgatni, 6 perc, továbbra is azt a stratégiát vallom, ami ott hangzik el.
Valamint egy éve a következőket írtam elé felvezetőként. Miután azóta sokkal többen vagyunk, időszerű így év elején újra megerősíteni, hogy
Szeretném, ha három kifejezés meggyökerezne közöttünk, amelyekre a következő 366 napban is építünk:
AZ ÚJRAGONDOLÁS KULTÚRÁJA. Az a meggyőződés, hogy bármely embertársunknál lehet olyan igazságmozaik, amelyre szükségünk van. Ahhoz, hogy felismerjük és átvegyük, nyitottnak kell lennünk arra, hogy az igazság meglephet. Az újragondolás az emberi gondolkodás azon képessége, amely lehetővé teszi a személyes és közösségi elakadásokból való helyreállást és a fejlődést.
LÉGY MAGVETŐ! A Gondolatkertészetben építő gondolatokkal, életstratégiákkal és gyakorlatokkal foglalkozunk. És: ez nem social media projekt! Így arra kérlek, ha olyan tartalmat találsz a hírlevélben, ami egy személyes ismerősödnek hasznára lehet, oszd meg vele! A digitáliában sok minden fordult a visszájára, de az, hogy egy mozdulattal személyre szólóan juttathatunk el másokhoz őket segítő tartalmakat, nagy áldás. Ezen felül szeretem benne annak a lehetőségét, hogy ebben a metódusban akármelyikünk/mindegyikünk segítővé válhat…
FÖLD-MŰVELŐK VAGYUNK MINDANNYIAN. Gyönyörűnek és érvényesnek tartom azt a biblikus koncepciót, amely szerint az ember az Istennel közös Földet-művelésre született és születik, vagyis ide kellene visszatérnünk. Ráadásul, értők szerint, az erre vonatkozó héber kifejezés eredetije azt jelenti, hogy a “föld szolgálata”. Ha így tekintünk életfeladatainkra is, csodálatos felfedezéseket tehetünk…
Share this post