HELLO, GOODBYE
Lennon vagy McCartney? Now and Then - a Beatles utolsó dala
Akkor…
1981 februárjában, két hónappal John Lennon meggyilkolása után Paul McCartney újra stúdióba vonult, hogy folytassa egykori alkotótársa halála miatt megszakított lemezfelvételét. A végeredmény a Tug Of War album lett, egyfajta diadalmas visszatérés saját kreatív erejéhez. A lemezen sok világsztár működik közre; a Stevie Wonderrel közös dal később világsláger lett (Ebony and Ivory), két számban Ringo dobol, és McCartney a Get it-re meghívta Carl Perkinst is. A felvételek jól sikerültek, a távozás előtti estén a rock and roll legendája egy új dalba foglalta háláját azért, hogy Paul elhívta e közös zenélésre. A dalnak a My Old Friend címet adta. Másnap reggel köszönetképpen elénekelte Paulnak és Lindának:
My old friend,
Thanks for inviting me in
My old friend,
May this goodbye never mean the end
If we never meet again this side of life
In a little while, over yonder,
Where it’s peace and quiet
My old friend,
Won’t you think about me every now and then.
Prózaian őszinte: Barátom, köszönöm, hogy itt lehettem veled, most ugyan búcsúzom, ez nem a vég, viszont, ha úgy alakulna, hogy már nem találkozunk, néha azért gondolj rám.
McCartney sosem volt érzelgős, felesége szerint ritkán sírt, ám most, a refrén utolsó soránál könnyezve hagyta el a stúdiót. Váratlan távozása meglepte Perkinst. Amikor abbahagyta az éneklést, Linda gyengéden a vállára tette a kezét, megköszönte a dalt, és elárulta Carlnak, hogy John a legutolsó személyes találkozásuk alkalmával éppen ezekkel a szavakkal búcsúzott el Paultól:
„Think about me every now and then, my old friend.”
Perkins személyes köszönetként írt dala végre megnyitotta az utat Paulban az egykori barát és szerzőtárs elvesztése okozta érzeleminek megélésre.
A Beatles felbomlása után a két egykori gombafej az egymásnak szóló nyílt vagy utalgatós beszólogatásaival együtt megtartotta kapcsolatát. Személyesen 1976 áprilisában találkoztak utoljára, amikor együtt lógtak a Dakota-házban, kis híján engedve a csábításnak, hogy az utcahosszra lévő Rockefeller Plazába átmenjenek egy esti TV showba vendégnek hosszú idő után együtt mutatkozva a Beatles-rajongók előtt, talán reményt is sugallva a közös folytatásáról… ám végül Johnnál maradtak. Másnap Paul újra felugrott Lennonhoz, de annak akkor már nem volt alkalmas, meg is kérte, hogy legközelebb telefonáljon, ha átmegy, gyereket nevel, már nem olyan az élet, mint korábban. Lennon újra Yoko Onoval él, túl vannak a May Pang-epizódon, amelyben Ono tudtával és részben biztatására az asszisztens lányból másfél évre szerető lett, jött Los Angeles, a furcsán sikerült zenei munkák és az újra felszínre kerülő személyes démonok. Pang önéletírása és az azt feldolgozó dokumentumfilm szerint Lennonnal – annak feleségéhez való visszaköltözése után – még 1977-ig szeretők maradtak.
A „think about me every now and then, my old friend” – mondat itt, a Dakota-ház folyosóján hangzott el, ennek a rövid másnapi találkozásnak a végén.
John Lennon a Now and Then alapját képező demót e jelenet után, 1977-78-ban vette fel otthon, magnóra, egy szál zongorakísérettel. A felvételen van egy alapbúgás, technikailag kifejezetten nehezen hallgatható, azonban így is átüt rajta Lennon nyílt és őszinte vallomásának ereje. Ez egy szerelmes dal, amelyben az énekes fél, hogy elveszíti szerelmét. A címe ekkor még: I don’t want to lose you. Nem akarlak elveszíteni – Lennon kicsit siránkozós, tépelődős tónusban adja elő, ám olyan őszintén, hogy egyből megüt. Ez a sor azonban a 2023. november 2-án megjelent dalból hiányzik.
Ha meghallgatjuk az eredeti demót (például: ITT) egyből kiderül, hogy nem csak a sor, hanem a hozzá tartozó pre-chorus bridge is kimaradt a dalból:
I don’t wanna lose you, oh no, no
Abuse you or confuse you
Oh no, no, sweet darlin’
But if you have to go, away…
If you have to go, well you the reason…
A demó legszemélyesebb, legmegindítóbb, egyszersmind leglennonosabb részét Paul évtizedekkel később kihagyta. Miért? A technika már nem volt akadály.
Az volt a megállapodás, hogy Ono odaad négy dalt Lennon hagyatékából, cserébe John Rock and Roll Hall of Fame–beiktatásán McCartney mondja az ünnepi beszédet. Posztumusz, 1994. Akkoriban készítették elő a Beatles Anthology-projektet, amit egy-egy „új”, publikálatlan Beatles-dallal szerettek volna felvezetni. Yoko az ünnepi vacsorán két kazettát adott át Maccának, az egyiket kézírással Paulnak címezve.
A három élő tag: McCartney, Harrison és Starr a producernek behívott Jeff Lynne-el közösen végighallgatták a demókat, és úgy döntöttek, hogy a kazettán lévő Grow Old With Me-t kihagyják (részben azért, mert már megjelent az 1984-es posztumusz Milk and Honey Lennon/Ono albumon), a Free As a Bird-t és a Real Love-t zenei és technikai utómunkával feljavítják és kiegészítik, az I don”t wanna lose you-t pedig – kihagyják. Lynne visszaemlékezése szerint egy délután erejéig foglalkoztak vele, de Harrison nagyon ellene volt, technikailag feljavíthatatlannak tartotta, és egy négyszemközti beszélgetésben kiderült, hogy magát a dalt sem tartotta sokra.
McCartney akkor ugyan elengedte a további kísérletezést a béke kedvéért, de ezt követően folyamatosan munkált benne a gondolat, hogy megfelelő módon és formában a világra segítse. Várt több mint egy negyedszázadot, majd váratlan helyről kapott segítséget.
…és most
Peter Jackson a Beatles híres tetőkoncertjének 50. évfordulóján, 2019. január végén jelentette be, hogy 40 órányi eddig nem látott film-, és mintegy 140 óra audio nyersanyagból dokumentumfilmet készít. A Gyűrűk ura és a Hobbit-trilógia rendezője, többszörös Oscar-díjas produkciók alkotója a Get Back session-t megörökítő filmes anyagra alapozva olyan háromrészes, majdnem 8 órás sorozatot tárt a nézők elé, amely egyszerre hozott új hangsúlyokat a Beatles végéhez közeledő időszak belső, zenekari dinamikájának feltérképezésében, másrészt olyan technológiával dolgozott, amely új távlatokat nyitott a zeneipar számára is.
Jackson korábbi, az első világháborús katonák hétköznapjait megörökítő, Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old) című, archív történelemi filmes anyagokból helyreállított, kiszínezett és összeállított alkotásában kénytelen volt olyan technológiákat kidolgozni, illetve alkalmazni, amelyek segítségével tökéletesen tudta restaurálni a hangsávokat is. A Get back dokumentum-sorozatnál pedig a hangsávon hallható különböző identitások szűrésében és önálló hanganyagként való helyreállításában léptek korszakosat előre.
A zenekar tagjai itt egy hangárban próbálnak, miközben a folyamatot megörökítő filmes stáb munkálkodik körülöttük; ki kellett szűrni és el kellett választani a korabeli felvételen a beszédet a háttérzajtól, a hangszereket egymástól, sőt a beszélgetést a zenéléstől. Ha meghallgatjuk a Get back–Rooftop Performance streamingen is elérhető hanganyagát, tisztán és külön kivehető rajta minden akusztikus történés (a Jackson-féle minisorozatban lemegy a teljes 42 perc!). De még ennél is nagyobb meglepetés a Revolver-album!
Giles Martin, a Beatles ötödik tagjának is nevezett zenei társ, George Martin fia, szintén zenész, producer, a Jackson stáb dialógus-szerkesztője és a gép betanítója, Emile de la Rey segítségével a zenekar hetedik albumának hanganyagán futott át hasonló módszerrel. Giles a Get back eredményeit látva kérdezett rá, hogy szét lehet-e választani korábban egyben felvett zenei felvételek hangszereit? A Revolver – rajta a Taxman, a Tomorrow Never Knows és a Yellow Submarine – az első olyan albumuk, amelyet a koncertezésből való kiszállás után készítettek, háromszor annyi stúdióidőt fordítva rá, mint az azt megelőző Rubber Soul felvételeire. A Revolver összetettebb, kísérletezőbb és eklektikusabb, kincset ér, ha rendelkezésre áll a voltaképpen sosem volt sávonkénti hangfelvétel. Ám ha rendelkezésre áll, tulajdonképpen újra is lehet keverni. Olyan mozzanat ez, amely már erősen felveti az eredeti és az új viszonyának kérdését, és az így született 2022-es Revolver (Super Deluxe) meg is osztotta a rajongói kemény magot. Az unortodox újrakeverés eredménye mindenesetre hallgatóbarát lett. Itt van például az Eleanor Rigby: Paul annak idején a vonósokat nem egy lágy háttéradásra kérte, hanem szaggatott, éles húzásokra, mert megihlette, ahogy Bernard Herrmann megoldotta Hitchcock Psychojában a zuhanyzó-jelenet zenei kíséretét – e korabeli kérést is finomabban lehet már hangsúlyozni a legújabb változatban. Nem mellékesen: így kerülhetett be a Now and Then-be vokál-részlet az eredeti Eleanor Rigbyből is.
Amit a jövőre nézve érdemes megtanulnunk, az a de-mixing kifejezés. Lényege, hogy az audio felvételen „egybetapadó” hangszereket és éneket elemeire különíti el; tehát minden hangszert azonosít, helyreállít és elválaszt, így megkapjuk az addig nemlétező vagy elveszett külön sávokat. A de-mixing forradalmasítani fogja a hőskori (leginkább monóban rögzített) zenei katalógusok újrakiadását – de ez egy másik téma. Ami itt fontos, az az AI, a mesterséges intelligencia kulcsszerepe, és benne a szoftver betanításának, mintaadásának fontossága. Minél több mintát lehet venni valamiből, az AI annál pontosabban állít helyre vagy pótol ki. Ez tette lehetővé, hogy Paul McCartney Got Back turnéján John Lennonnal énekelje a ráadásban kvázi duettben az I’ve Got a Feeling-t élő koncerten, majd 2023 nyarán bejelentse, hogy ősszel megjelenik „az utolsó Beatles felvétel”.
Adva van tehát egy eredeti, befejezetlen Lennon demó, amiről már tökéletesen helyre lehet állítani az éneket és a zongorát. Az ének megmarad, tisztább és erőteljesebb lesz. Ez tehát John Lennon hozzájárulása a Beatles-történet epilógusához. Az új dal felöltöztetése pedig így alakult:
· Lennon zongoratémáját a dal új struktúrájához illően McCartney újra feljátszotta.
· Az Anthology-projekt 1994-es sessionjeiből átmentették George ritmus- és akusztikus gitáralapját, valamint vokálját.
· Bemintázzák Harrison gitár-soundját, amire McCartney írt egy „Harrisonos” slide-szólót.
· A George Martin féle hagyományokat követő vonósokat fia, Giles Martin és Paul írja és hangszereli. A Capitol Studios-ban veszik fel Los Angelesben. A vonósoknál Paul Harrison gitárjátékból indul ki. A zenészek azt hitték, hogy Paul szólóanyagához vesznek fel részeket.
· Ringo a meglévő muzsikára rádobol majd visszaküldi Los Angelesből.
· Paul basszugitározik.
· Ringo és Paul új vokálokat vesznek fel.
· A közös énekléshez felhasználnak eredeti Beatles vokálokat is (Eleanor Rigby, Because, Here, There and Everywhere).
A Now and Then szövetében tehát erősen jelen van a 60-as, 70-es, valamint a 90-es és a 2020-as évtized, és minden, amit a köztük lévő időszak megérlelt, elsősorban hangzásban és technológiában. A dalban tehát így vagy úgy mind a négy Beatle-részt vett, Harrison családja is megadta rá az engedélyt, dacára annak, hogy George harminc éve nem akart tovább foglalkozni vele. Ahol csak lehet, Paul figyelt arra, hogy ne Beatles-dal legyen, és ez nagyjából sikerült is. Ám a kérdés továbbra is áll: Miért vette ki Paul a legjellemzőbb lennonos részt a dalból?
A választ csak McCartney tudja, de alkotói és személyes szempontok is felmerülhetnek:
1. Azzal, hogy kikerült belőle az önvádló, nyafogós rész, a dalszöveg duplafenekű jelentést kap; egyszerre szólhat a szerelmeshez vagy a baráthoz. Mindkét esetben egyfajta himnusz: hálás ragaszkodás háttérben az elmúlás félelmével. Paul szándékosan vagy öntudatlanul Lennon utolsó, hozzá szóló mondatából hozzá szóló dalt csinált – nem minden alap nélkül.
2. A kimaradó bridge második sorában ez áll: I dont’t want to lose you / Abuse you or confuse you… Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba Lennon sötét oldala, a fogyatékosokon való viccelődései, vagy a nők iránti erőszakos fellépesek. Első feleségét többször megütötte, Pang-t pedig egyszer falhoz is vágta. A produkció szempontjából érthető, ha nem akartak egy erős művészi önkifejezéssel történő nyilvános bevallást a közös búcsúdal részévé tenni.
3. Yoko Ono többször is kihangsúlyozta, milyen gondosan válogatta ki azokat a dalokat, amelyeket ’94-ben átadott McCartneynak. Az (akkor még) I don’t want to lose you-t saját bevallása szerint azért választotta, hogy általa mindenki megbékélhessen John halálával. A mindenkibe a közönség mellett a zenekar élő tagjait is beleértve. Paul nem tett mást, mint eleget tett Ono szándékának, ezért húzta ki belőle az egyértelműen neki szóló és indirekten is őt erősítő részt. Amikor Ono megtudta, hogy a végső változatból kikerül ez a rész, annyit mondott: „ez a dal már nem Johné. Remélem, a Beatles-é lesz.”
És most?
A Beatles, elementáris kreativitásához és fundamentális hatásához képest tiszavirágzásnyi idő után úgy oszlott fel, hogy a végét eljátszották – minden értelemben. Nem volt egy, a rajongókkal közös, szimbolikus lezáró aktus, ami valóban pontot tett volna e hihetetlen történet végére. De Lennon váratlan, tragikus halála is egyfajta torzó ígéretként hagyta az életművet. Az Anthology projekthez kapcsolódó „új dalok” nem voltak alkalmasak arra, hogy a lezárás gyászmunkáját elvégezzék. A Now and Then azonban már igen. Mindannyian érezzük, hogy ez már valóban a legutolsó dobások egyike, Ringo és Paul is nyolcvan év fölött vannak, Isten éltesse őket egészségben, sőt jó munkában tovább, de a Beatles-kérdés, mint négyük örök kisugárzása a világra, vélhetően tényleg nem kap új fejezetet. A Now and Then létrejötte is évtizedekig tartó versenyfutás volt az idővel, mert a technológiának meg kellett születnie még úgy, hogy a két Beatle életben van. Megszületett, és sok mindent fel fog forgatni a zeneiparban – de erről még sok szó fog esni.
Előtte azonban még ünnepeljünk. Mert így, az élő jelenlét és a technológia segítségével megidézett tagok közös részvételével mégiscsak egy érzelmes, némileg elégikus dal született, alkalmas a feladatra, amelyet el kell végeznie: lezárja a közös történetet. Arra, hogy ez szándék lehetett, a klip is bizonyíték. Újra ránk köszöntek, csak hogy méltón elbúcsúzhassanak. Szóval, javaslom, e virtuális come together után, közben és vele mondjunk egy hello, goodbye-t…
Záróakkord: a lecsengésben, a felvetél végén, ha jól fülelünk, ott egy „Good one”. Talán Ringo mormogja. Nem szuperlatívusz, egyszerűen csak „jó”. Amit feljátszott épp, amit rögzítettek. Mi is, akiket többek között a Beatles oltott be annakidején, hírt és tapasztalást adva valami másról is, mint amiben élünk, a zene által valami felsőbbrendűbbe való bepillantás segítségével, amikor először szagolhattunk bele abba az élménybe, ami megelevenített, itt, a földi kis életünkben. A good one. Igen, hallottuk mi is, hogy ez jó. Vigyázunk a többivel, ami nem az. Paul, John, George, Ringo – köszönjük!
Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi a GONDOLATKERTÉSZET, olvasd el ezt:
MI TÖRTÉNIK? 10 pontban a Gondolatkertészetről
Ha azt szeretnéd tudni, hogy miért jött létre, itt a válasz:
Hallottad már Tari Annamária pszichológussal közös sorozatunkat?
Hát ezt nagyon jó volt olvasni, köszönöm!