Magyarország zenei analfabéta ország.
Ez a kutatáson alapuló kijelentés is elhangzott azon a decemberi szakmai fórumon, amelynek célja a magyar könnyűzene-oktatás eddigi tapasztalatainak összegzése és az előrelépés módjainak megvitatása volt.
A magyar könnyűzene oktatási rendszerbe való beemeléséről 1968 óta szó van, eddig eredmény nélkül.
Az, hogy “Bartók és Kodály országa” az európai zenei kompetencialisták végén kullog, azért felveti a kérdést: miért nem erősíti a fiatalok számára vonzó kortárs könnyűzene oktatása az alapfokú képzést?
Mert ehhez szemléletváltásra lenne szükség. Az alapvető kérdés a 21. század harmadik évtizedének közepén itthon így tevődik még fel:
Miért nem művészet a könnyűzene?
Miközben a könnyűzenei oktatás felsőfokú intézményekben való képzési lehetőségei az utóbbi években itthon is jelentősen javultak. Most például a Debreceni Egyetem indít zenei menedzser mesterképzést. Ám a felsőfokra érkezők és itt érdeklődésük mélysége szerinti szinten pallérozódó hallgatók mögött az állami intézményekben rendszerszinten nincs beépítve a zenéhez értő utánpótlás képzésének biztosítása. Már alig kezdünk el ifjúkorban zenélni és így alig értünk majd hozzá.
Miért nem művészet a könnyűzene?
A cél valójában nem az, hogy a kérdésre értelmezhető válasz szülessen, hanem az, hogy e kérdésfeltétel ügye-fogyott legyen. Amennyiben a könnyűzene művészeti tevékenységként jelenik meg, az a képzési sturktúrákra is visszahat és alapvető fordulatot hoz.
A zenei színtér szakemberei között azonban jelenleg vitathatatlan nézetkülönség van arról, mi a könnyűzene megfelelő helye az alapfokú oktatásban. Ha a fiatalok bevonására a kortárs muzsikálás ziccert jelent, miért ne éljen vele a szakma és a kultúra egésze?
A poptanítás blogot is gondozó Hangőr Egyesület szimbolikusan a Rockmúzeumba szervezte a szakmai fórumot, amelyen volt szerencsém az első panelt moderálni - eme eszmecsere tartalmi lényegét lehet meghallgatni a podcastban.
A beszélgetés véleményem szerint szemléletessé teszi, hogyan gondolkozik a “könnyűzenei oldal” arról, mi a zene és a zenei képzés szerepe a jövő “értő közönsége” képzésében, és rendkívül tanulságos tapasztalati megállapítások hangzanak el zenetörténeti, zenepedagógiai és kultúrtörténeti aspektusból is.
A podcast első 10 percében a vitaindító előadás hangzik el, utána a közös beszélgetés, mindkettő szerkesztett változatban.
Ám mielőtt a megszólalók képbe kerülnek:
Gyere! A Magyar Albummm! sorozat a Magyar Zene Háza és a Gondolatkertészet közös eseménye az MZH Popkulturális Klubkönyvtárában. Havona egy alkalommal a könyvtár lemezjátszóházzá válik, amelyben alkalmanként egy-egy nagyot szóló hazai albumot hallgatunk meg annak egyik vagy másik főhőse társaságában. A közös hallgatások-beszélgetések este 7 órakor kezdődnek, az aláhúzásra kattintva megtalálod a részleteket.
A tavasz így alakul:
február 20. The Qualitons: Kexek vendég: Szőke Barna
március 20. Hungaria: Hotel Menthol vendég: Novai Gábor
április 23. Szörényi Levente: Utazás vendég: Szörényi Levente
május 14. Emil.Rulez!: Zazie az ágyban vendég: Hegyi György
A panel résztvevői, a podcast megszólalói:
Andrásik Remo zenész, gitártanár, fesztivál- és tehetségkutató szervező, az Öröm a zene nonprofit Kft. vezetője. Vitaindító előadásának címe: Sehonnan sehová? - Magyar könnyűzene-oktatási anziksz
Maróthy Zoltán a Kőbányai Zenei Stúdió szakmai igazgatóhelyettese, zenész, gitáros
Benkő Zsolt bulesgitáros, zenész, magántanár
Hints Zoltán a marosvásárhelyi Rocksuli igazgatója
Kovács Botond zenész (Antares zenekar), gitáros, oktató
Hasznos lehet még a témához egy korábbi találkozásunk Prof. Váradi Judit egyetemi tanárral, akivel A művészeti nevelés helyzete és szerepe a 21. században című munkájáról, illetve a mögötte húzódó kutatásról beszélgettünk, és szó esik a könnyűzenei oktatás kérdéséről is:
Share this post