Erőteljesen mutatja egy dal erejét, hogy nagy, társadalmi jelentőségű tömegmegmozdulás esetén könnyen vita alakulhat ki egy dalszerző vagy előadó és a szervezők között arról, hogy játszható-e egy népszerű dal akkor, ha a rendezvény valamilyen okból nem tetszik az alkotóknak. A dal szabad és mindenkié, és reménytelen helyzetben is képes lehet arra, amire egyébként nem vagyunk képesek: a közös éneklésre (már csak azért is, mert aki énekel, nem fél, de ha beszélgetünk, az félő, hogy veszélyes vizeken való hajózássá válik).
A dal tehát akkor is a miénk, ha Amerikában, Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy épp itthon arról olvasunk, hogy melyik előadó örült vagy nem örült egy tömegrendezvényen való elhangzásnak. Nem mellécash: jogdíj szempontjából is előnyös… A dal mégsem anyagi kérdés, hanem olyan közösségteremtő kulturális jelenség, amelynek segítségével könnyen kapcsolódhatunk egymáshoz. Megragadja és kifogalmazza belőlünk azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek talán még alaktalanul, de mégis azonosíthatóan kavarognak bennünk. Vagy ha meg is tudjuk fogalmazni őket, közös élménnyé teszi; nem vagyunk velük egyedül, sőt. Szóval a dal, ami működik, szelíden hódít. De hogyan születik meg?
Beck Zoli a könnyűzenei színtér egyik meghatározó dalszövegíró-frontembere, egyetemi docens és kutató, irodalmár, író. A szöveghez és annak több formájához értő, azokat művelő teoretikus. A szó legjobb értelmében. A Magyar Költészet Napját idén a Dalköltészet Napjaként ünnepeljük itt a Gondolatkertészetben: egy vele készült beszélgetéssel. Elhangzik benne például, hogy
Az egy nagy különbség a költészet és a dal között, hogy egy versnek nem kell megszólalnia valakinek a hangján. Pláne nem annak a hangján, aki írja.
„Nem az a feladatom, hogy eljátszam a dalokat, hanem az a feladatom, hogy ezekbe a dalokba beledőljek, jelen legyek bennük, képes legyek átélni e dalok egzisztenciális kérdéseit.”
„Nem, a népdalt nem énekelheti el mindenki.”
Szó esik még többek között arról, hogy
melyik volt élete első rock koncertje és ebből mi lett fontossá,
arról, mennyit bír egy popdal,
mi történne, ha Tom Waits, Nick Cave és Bob Dylan elindulna a Megasztárban,
És miért volt fontos egy duett egy váratlan szereplővel?
A Gondolatkertészetben a kultúrát kultiválom; írok és beszélgetek róla. Ha a dolgaink úragondolásában és a világunk újrafelfedezésekben rendszeresen részt vennél, iratkozz fel a hírLevélre:
Share this post