Az egészséges nemzeti identitás egészséges nemzeti önértékelésen alapul.
Az egészséges nemzeti önértékelést a reális történelmi önkép segíti.
Ehhez szükséges az egészséges kritikai gondolkodás - önmagunkról is.
Mégis, a közéleti viták során immár napi szinten érzékelhető, hogy az úgynevezett nemzetpolitika mintha elért volna egyfajta inflexiós pontot, amely után már nem az építés, hanem a kritikai reflexió teljes elutasítása következtében a destrukció felé konvergál.
Dr. Varga Szabolcs történész idén Mohács emléknapján mondott egy beszédet (itt olvasható), amelyben felsejlik a nemzeti identitásképzés egy járható, önazonos útja. A Mohács-kérdést alaposan meg is beszéltük:
Ebben felmerült, hogy “ha az ember hamis múltat kreál magának, az megnyomorítja.” A szakembert arra kértem, hogy - látva a felpörgő szakmai és közéleti, történeti vonatkozású vitákat -, lépjünk tovább e témában és vizsgáljuk meg, mik az egészséges nemzeti identitás jellemzői és feltételrendszere.
A beszélgetésből kiderül, hogy
van-e még értelme a történettudománynak és a történészi szakmának
lehet-e a tényeket elfogadó és azzal szembenéző nemzeti önismeretre pozitív, közös jövőképet építeni
mikor és miért győzőtt az állam az állampolgár fölött
mi volt a nemzeti identitás helye a középkorban és utána
hogyan formálja csak a digitális kormányablak megjelenése az identitást
utópisztikus idea-e a nemzetállami elgondolás
mi a nemzeti szuverenitás valódi alapja és mi annak magyar történelmi tapasztalata
valóban kompország vagyunk-e
hogyan érdemes európaiságunkra tekinteni
a Berend Nóra Szent István-tanulmánya nyomán kialakult vitához: mi a jelentősége az István-kultusznak és miért disszonáns e mítosztalanítási kísérlet
tankönyvi példa: igaz-e, hogy Mátyás, az igazságos? - és más mesék.
hogyan látja a saját, Mohács évfordulóján mondott beszédére érkezett észrevételeket és problémafelvetéseket
mi az egészséges identitás alapvető feltétele
A beszélgetésből biztosan bekerül a Gondolatkertészet Füveskönyvébe:
“Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történélem nem bírósági fórum és a történész nem bíró. Nem az a feladatunk, most, hogy több száz évvel ezelőtt élet emberek tetteit megítéljük és kategorizáljuk jó vagy rossz pakkba betéve azokat, hanem megpróbáljuk megérteni az ő motivációikat. Ez a beleérző-képesség a történészi munka alapja, még a legelvetemültebbek irányába is.”
“A legegészségesebb az lenne, ha a történettudomány által szintetizált múltismeretből táplálkozna a politika akkor, amikor megpróbál víziót alkotni. De sajnos ez a legtöbb esetben vagy párhuzamosan működik, vagy egymástól függetlenül.”
“Lehet, hogy van egy, a történettudományban már helyretett toposz vagy mítosz egyes korszakokról, történelemi eseményekről, de ezt a politika láthatólag sokkal rövidtávúbb célokra használja. És ez rendkívül veszélyes.”
“A politikának mindig volt köze a múlthoz, mert minden politikai berendezkedés a múltból eredezteti a legitimizációját.”
“Az a baj, hogy az 1848-as Kommunista kiáltvány az egyik legőszintébb ideológiai program. Azzal járt volna legjobban az emberiség, ha fantazmagória marad. De sajnos nagyon komolyan vették Marx és Engels ezirányú elképzeléseit, amiben az van, hogy a történelem mint olyan teljesen felesleges, hiszen csak megköti a jelen emberét és elvonja a figyelmet a ragyogó és teljesen új jövőnek az építésétől. De a valóságból ők sem tudtak kiszakadni. Abból a valóságból, hogy annak a társadalomnak, amit meg kell változtatni, van múltja és van hagyománya.”
“Egyfajta többes identitás létezik egy emberben. Az önmagához való hűség, a családjához való hűség, a közösségéhez való hűség, amiben napi szinten él, de volt saját identitás akár megyei, egyházmegyei vagy vármegyei szinten, amihez a dolgai kötötték az embert. És volt egy uralkodóhoz, koronához, néphez való kötődés. Ez a többes identitás rakta össze egy ember személyiségét. Na most ebből közbülső fázisok kiestek. Már nincsenek többgenerációs együttélések, így az ember élete során sok helyet érez az otthonának.”
“Minden egyes rezsimnek - és ezt nem pejoratívan értem - van egy preferenciája, és a huszadik században ez a nemzetállam vízió, amely azért Közép-Európában a szenvedések jó részét okozta, merthogy a valósághoz nem volt sok köze, pont azért, mert rengeteg olyan közösség volt, amely nyelvileg, identitásában eltérő volt. Ám közben volt egy erős homogenizációs törekvés, amely választás elé állította az állampolgárát, hogy a saját többes identitásából bökjön rá egyre - amiben az állam segít úgy, hogy megmondja, melyikre -, és akkor innentől ez van.”
“Maga a nemzet szellemi konstrukció. A legnagyobb veszély, ha ezt kizárólagossá tesszük és abszolutizáljuk… és ha valaki csak ebből a nézőpontból hajlandó szemlélni magát és a világot, az szerintem nagyon komoly frusztrációhoz fog vezetni.”
“Amikor olyan hangok jelennek meg a mindennapokban, hogy mondjuk a világ nekünk tartozik, meg mi vagyunk a keresztre feszített Krisztus a golgotán a világ nemzetei közül, akkor nem látjuk - ha csak a környékünket nézzük -, hogy mit éltek át a lengyelek a 19-20. században. Nem látjuk, hogy mit életek át a szerbek 1450-től az 1800-as évekig, amíg nincs saját államuk.”
“A magyar történelem azt mutatja, hogy a Magyar királyság vagy a magyar királyság területén élők akkor voltak alapvetően sikeresek, ha erős barátaik voltak és erős szövetségeseik. Ha egyedül maradtak, akkor lehetett bármilyen jószándék vagy kormányzati vízió, abból nagyon sok minden megmaradt a víziók szintjén. Szerintem ez a tapasztalata Közép-európának. Nem csak a magyar, hanem a lengyel tapasztalat is hasonló. Ha van értékalapú szövetségi rendszerünk, akkor abban tudjuk érvényesíteni a mi szempontjainkat is. Ugyan mindenkinek engednie kell, de hát így működik egy család is, amelyben a végén úgyis kompromisszumra fogunk jutni. Ahol ez nincs, ott marad a másik leuralása, aminek a vége mégiscsak egy kibírhatatlan élet lesz.”
“Érdemes megnézni, hogy a vasfüggöny mögé került társadalmakból hol volt fegyveres harc, lázadás, felkelés a kommunista Szovjetunióval szemben: Berlin, Poznan, lengyel területek, az akkori Csehszlovákia és Magyarország. Mindegyik a nyugati kereszténység része. És nem mondjuk Belgrádban, Bulgáriában és nem is a legtöbb szenvedést elszenvedő, a Szovejtunióba bekebelezett területeken, amikről azért tudjuk, hogy ezek nem Oroszország önmagában, hanem azokat 1920-tól módszeresen zsákolta be a szovjet hatalom. Tehát ortodox területeken nem tudunk ilyen lázadásról. Ez mind, ha úgy tetszik, nyugati keresztény világ, ahol magával a szabadságeszménnyel ment szembe az a napi szintű brutalitás, amit az ottani államhatalom és a megszálló szovjet hadsereg elkövetett.”
“Szerintem nem kérdés az, hogy 1000-től kezdve a magyar királyság úgy nagyjából Brassóig és a keleti havasokig bezárólag a nyugati világ része. Függetlenül attól, hogy mondjuk 150 évig kik tapossák a hágókat.”
“Azt gondolom, hogy a magyar identitás ma, a 21. században már értelmezhetetlen egy nyugati és európai identitás nélkül, minden napi szintű politikai lózung ellenére.”
A NEMZETI IDENTITÁS ÚJRAGONDOLÁSA
Dr. Varga Szabolcs történész és Horváth Gergely beszélgetése
GONDOLATKERTÉSZET - az újragondolás kultúrája
A Gondolatkertészet tartalmai térítésmentesen fogyaszthatók és terjeszthetők. A Kertészkedést hamarosan - önkéntes alapon - támogathatod majd.
Minden tartalmat automatikusan megkapsz, ha egy e-mail címmel feliratkozol (vagy accountot nyitsz a Substack App-ban):
Készült a Gondolatkertészet szakmai műhelyében. Készítették: Horváth Gergely, Puss Gergő, Horváth Mátyás.
Share this post